A Szovjetunió felbomlása után Közép-Ázsia mint új geopolitikai régió jelent meg a világgazdaságban. E régióhoz hagyományosan öt volt szovjet tagköztársaság tartozik, Kazahsztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Kirgizisztán. Ezek az országok gazdagok nyersanyagokban és energiaforrásokban, pl. kőolajban, földgázban, szénben és urániumban. Közép-Ázsia ma fontos közlekedési csomópont az eurázsiai szuperkontinens közepén, hisz a Kínát Európával összekötő Övezet és Út (BRI) ezen a területen halad keresztül. Közép-Ázsia országai földrajzi elhelyezkedésüknek és természeti erőforrásaiknak köszönhetően egyre inkább a nagyhatalmi játszmák fókuszába kerülhetnek.
Savkat Mirzijojev üzbég elnök 2016-os hivatalba lépése óta nyitott külpolitikát folytat, reformjai hatására megindult a társadalmi, kormányzati modernizáció és a gazdasági fejlődés. Az új elnök első fontos intézkedése volt, hogy konvertibilissé tették az üzbég nemzeti valutát, a szomot. Az Eurasianet független hírszervezet tudósítása szerint ez főként a feketepiacra jelentett súlyos csapást. A statisztikai adatok alapján az üzbég gazdaság nyitottsága 20%-ra emelkedett, mely a külkereskedelmi forgalom dinamikus növekedését eredményezte.
Az export megháromszorozódott, bár az áruexportot alapvetően még mindig a nyersanyagok kivitele jellemzi. A földgáz Üzbegisztán első számú exportcikke. A földgáz, színesfémek és gyapot adják együttesen az export 67,6%-át. 25%-os a különféle színesfémek, elsősorban az arany kivitele. Ezen kívül az üzbég agrárexport is jelentős: főleg a gyapot, zöldségek és gyümölcsök kivitele jellemző. Az üzbég export elsődleges piaca Oroszország, Kína és Törökország. Az EU 3,7%-os részesedése viszont nagyon kevés, ez még fejlesztendő.
Ezek a számok is alátámasztják, hogy Üzbegisztán mára Közép-Ázsia egyik legfejlettebb országának számít. A külpolitikai nyitás és a liberalizáció látványos eredményeinek hatására a The Economist magazin a 2019-es éves jelentésében Üzbegisztánnak ítélte az „Év országa” címet.
Ezt a megtisztelő címet minden évben az az ország kapja, amelyik a politikai és gazdasági reformok terén a világ államai közül a legtöbbet lépett előre.
A The Diplomat publicistája szerint Mirzijojev elnök külpolitikájának leglátványosabb paradigmaváltása a szomszédságpolitika terén nyilvánult meg, elnöksége első évében az összes szomszédos ország vezetőjét felkereste.
Gyene Pál úgy a látja, hogy a mirzijojevi külpolitikai nyitás alapjaiban változtathatja meg a versengés és kooperáció dinamikáját a posztszovjet Közép-Ázsiában.
További fontos kérdés, hogy milyen viszonyban van Üzbegisztán a térség nagyhatalmaival.
Már korábban felmerült az Eurázsiai Gazdasági Unióhoz (EGU) való csatlakozás lehetősége. Vasa László az Eurázsiai Gazdasági Uniót tartja a legéletképesebb geopolitikai és geoökonómiai projektnek a posztszovjet térségben. Azt viszont leszögezi, hogy az EGU alapvető célja Oroszország nemzetközi súlyának növelése. A tagországok nem is egymással, hanem Oroszországgal léptek egyfajta unióra. Tehát az EGU-tagállamok mindegyike jobban függ Oroszországtól, mint egymástól. Mirzijojev elnök 2020 januárjában a parlamentnek engedte át a csatlakozásról való végső döntés kimondását. Umida Hashimova a The Diplomat hasábjain arról tudósított, hogy április 28-án Üzbegisztán parlamentje elfogadta a kormány azon javaslatát, hogy az Eurázsiai Gazdasági Unió megfigyelő államává váljon. Egy évvel később Mirzijojev az EGU állam- és kormányfőinek éves találkozóján megfogalmazta, hogy nagyobb kereskedelmi és befektetési tevékenységet szeretne látni Üzbegisztán és az EGU-tagországok között. Ezen kívül nagyobb mozgási és munkalehetőséget kíván az üzbég munkavállalók számára. Más szóval azt szeretné, ha országa olyan kereskedelmi, pénzügyi és munkaerő-migrációs juttatásokat kapna, amelyek jellemzően a tagországoknak vannak fenntartva. Úgy tűnik, Üzbegisztán nem sieti el a teljes jogú tagság kérelmezését. A 2030-ig tervezett társadalmi-gazdasági fejlesztési koncepcióban még csak az EGU-hoz való csatlakozás következetes tanulmányozása van napirenden.
