Fotó: iStock
Horváth Marcell
15/12/2025 22:32
A 21. század második évtizedében egy új, konfliktusokkal terhelt korszak kezdődött, amelynek kiindulópontja a 2008-as globális pénzügyi válság volt, amely megnyitotta az elmúlt évtizedek legösszetettebb krízissorozatát. Ez a válság elsősorban a hagyományos nyugati világot ütötte meg igazán: az IMF adatai szerint míg 2009-ben a fejlett gazdaságok reál GDP-je jelentősen csökkent, addig a keleti gazdaságok lényegesen ellenállóbbnak bizonyultak. Kína 2009-ben is 9,2 százalékos növekedést ért el, Szingapúr 2010-ben 14,5 százalékos növekedést produkált.
De nem kellett sokáig várni az újabb globális válságra, amit egy rég nem látott pandémia hozott el. Európát hosszú időszak után újból háborús konfliktus rázta meg. Emellett a Közel-Kelet is egyre mélyülő katonai konfliktusba süllyedt. A polikrízis jelensége a ‘70-es évek inflációs korszakát idézve újra inflációs hullámot szabadított a globális gazdaságra. Mindemellett a tényleges katonai konfliktus mellett a geopolitikai versengés áthelyeződött a gazdaság területére, és egy egyre szélesebb körű kereskedelmi háború bontakozott ki az eddigi szuperhatalom, az USA és kihívója, Kína között, amivel újra napirendre került a blokkosodás logikája. Úgy tűnhet, hogy ez a másfél évtized összesűrített esszenciáját, legalábbis egyfajta mintázatát adja a 20. század válságainak, konfliktusainak.
Mit mutatnak a hosszú távú ciklusok?
A jelenlegi átmenet értelmezésében több gondolkodó cikluselméletei is támpontot kínálhatnak. George Friedman történeti vizsgálatai szerint az Egyesült Államok történetében ötvenéves intézményi és nyolcvanéves társadalmi-gazdasági ciklusok követik egymást, amelyek a 2020-as években először esnek egy időpontra. Ez szerinte intenzív válságokat, mély átalakulást eredményez.
A hosszú távú ciklusok kapcsán érdemes megemlíteni az orosz közgazdász, Nyikolaj Kondratyev által kidolgozott elméletet is. Ez a gazdasági fejlődés hosszú távú, negyven-hatvan éves hullámzó jellegét írja le, amelyeket főként jelentős technológiai innovációk váltanak ki. Az elmélet szerint a 2020-as években a globális gazdaság a következő kondratyevi ciklus átmeneti időszakában tarthat, amely egy mély válság és átalakulás szakasza lehet. Kondratyev hosszú hullámai szintén arra utalnak, hogy a technológiai megújulás (mindenekelőtt a robotizáció, digitalizáció és mesterséges intelligencia) egy új ciklus mély átmeneti, válságos szakaszába vezette a világgazdaságot. Természetesen az ilyen hosszú távú ciklusoknak megvannak a korlátai, ezek az elméletek inkább keretet adhatnak a jelenlegi geopolitikai, technológiai, pénzügyi és társadalmi változásoknak.
Bretton Woods alternatívája
A blokkosodás és a gazdasági súlypont keletre tolódása látványosan átalakította a globális pénzügyi intézményrendszert. A meglévő nemzetközi pénzügyi együttműködési platformok, mint IMF, Világbank, ADB mellé új regionális és globális pénzügyi együttműködések épültek ki. A 20. század első felének káoszát lezáró Bretton Woods-i megállapodás rávilágított arra, hogy tartós béke gazdasági stabilitás nélkül nem lehetséges. A mai fragmentálódó pénzügyi rendszerben ismét felmerül a kérdés, hogy milyen új intézményi alapok képesek stabilitást teremteni a blokkosodó világrendben.
Nem túlzás azt állítani, hogy az Ázsiából induló pénzügyi infrastruktúra a Bretton Woods-i rendszer alternatívája lehet. Ennek az egyik eleme a Kína kezdeményezésére létrehozott Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank (AIIB), amely száztíz tagjával mára az egyik legjelentősebb multilaterális fejlesztési bankká vált. Az elmúlt tíz évben több mint hatvanmilliárd dollárt fektetett be elsősorban az energiaátmenetet, a fenntartható közlekedést és a tiszta vízhez való hozzáférést szolgáló projektekbe. Az egyre bővülő BRICS által létrehozott Új Fejlesztési Bank (NDB) alternatív finanszírozási csatornát kínál a fejlődő világ számára egyszerűbben és kedvezőbb feltételekkel, miközben a blokk egy saját fizetési infrastruktúra kialakításának a lehetőségét is vizsgálja, hogy csökkentsék dollárfüggőségüket.
Ezzel párhuzamosan az ázsiai jegybankok – Kína, Dél-Korea, az Egyesült Arab Emirátusok és Kazahsztán – élen járnak a digitális jegybankpénzek (CBDC) gyakorlati tesztelésében, valamint határon átnyúló rendszereinek kialakításában. Összességében egyre hangsúlyosabb a dollárfüggőség csökkentésének igénye, regionális pénzügyi övezetek, közös fizetőeszközök és alternatív elszámolások irányába mozdulnak a blokkok.
Új pénzügyi központok felemelkedése
A globális pénzügyi tér kialakuló kettős struktúrájában felértékelődnek azok a pénzügyi központok, amelyek képesek mindkét blokk felé integrált szolgáltatást nyújtani. Szingapúr éppen erre a szerepre törekszik, a megbízhatóságát, szabályozási környezetét és technológiai innovációs képességét globális pénzügyi csomóponttá formálja. Az Egyesült Arab Emírségek szintén tudatosan épít pénzügyi és fintech központot gazdasága diverzifikálására. Vagy Kazahsztán, amely energiaforrásokból származó bevételeit részben arra használja, hogy regionális közvetítői szerepet építsen ki Közép-Ázsiában az Astana International Finance Center révén.
Miért ne lehetne Magyarország is az átalakuló világrendben egy pénzügyi összekötő központ? A földrajzi elhelyezkedés, az EU-tagság, a stabil bankrendszer és a keleti pénzügyi intézményekkel hatékonyan bővülő együttműködés olyan adottságok, amelyek megalapozhatnak egy olyan stratégiát, amely párhuzamosan integrálja a nyugati és keleti pénzügyi világot. Magyarország számára ez nemcsak gazdaságpolitikai lehetőség, hanem geopolitikai stratégia is lehet.
A szerző a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója, a Magyar Nemzeti Bank korábbi nemzetközi kapcsolatokért felelős ügyvezető igazgatója.
