Fotó: iStock
Horváth Marcell
08/05/2024 22:00
Az Európai Unió és Kína közötti gazdasági kapcsolatok töretlenül fejlődtek az elmúlt két évtizedben és egymás legfontosabb kereskedelmi partnereivé váltak. Kína 2020- ban, megelőzve az USA-t lépett elő az EU legnagyobb kereskedelmi partnerévé, Kínának pedig az Európai Unió a második legnagyobb exportpartnere, amelyet csak a Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) előzött meg 2023-ban. Azt látjuk, hogy 2018 és 2022 között az EU kínai importja megduplázódott, míg 2018-ban 342 milliárd euró volt az import értéke, addig 2022-ben már 627 milliárd eurót ért el. Ennek is köszönhető, hogy az EU jelentős kereskedelmi deficitet halmozott fel az évek során, amely 2022-ben elérte a 400 milliárd eurót is.
Az ilyen szoros gazdasági kapcsolatok fenntartásában nélkülözhetetlen szerepet tölt be a China Railway Express (CRE), amely mára az Európa és Kína közötti konnektivitás egyik alappillérévé vált. A Kína és Európa között vasúton szállított áruforgalom értéke 2023-ban meghaladta a 75 milliárd dollárt, amely az előző három év átlagát tekintve 50 százalékos emelkedést jelent. Mindez azért is előnyös a tengeri áruszállításhoz viszonyítva, mert a vasúti úton történő fuvarozás nagyjából 12 napot vesz igénybe, szemben a tengeren történő, 35-45 napos tranzitidővel.
A CRE 2011-es létrehozása óta eltelt közel 13 évben összesen 85 ezer utat tettek meg a vonatok, és a Kínából induló járatok mára 25 ország 209 városába jutnak el. A gyümölcsöző gazdasági kapcsolatok ellenére az Európai Unió az elmúlt években többször is átértékelte az ázsiai óriással való kapcsolatait. Kína az EU szemében 2020 óta egyszerre testesítette meg a partnert, a gazdasági versenytársat és egyre inkább a riválist.
Az elmúlt években az uniós vezetés fokozatosan adta ki a politikai állásfoglalásokat Kínával szemben és egyre inkább aggályosnak tartja többek között, hogy Kína az ukrajnai konfliktus közepette támogatja Oroszországot.
Josep Borrell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője több alkalommal egyenesen kereskedelmi háborúval fenyegette meg Kínát. Ennek gyakorlati oldalát megteremtve a tavalyi évben az EU a külföldi támogatásokról szóló rendelet (Foreign Subsidies Regulation, FSR) elfogadásával lehetővé tette, hogy az Európai Bizottság vizsgálhatja és pénzbírságokkal sújthatja a tisztességtelen, versenytorzító hatású, EU-n kívüli országok által folyósított állami támogatásokat. Ezen új jogkörével élve Ursula von der Leyen, a bizottság elnöke be is jelentette, hogy elsőként a kínai autógyártókkal szemben indít vizsgálatot.
Legutóbb Margrethe Vestager, az Európai Unió versenyjogi főnöke az USA-ba tett látogatása során szorgalmazott összehangolt lépéseket Kína gazdasági előrenyomulásával szemben. Ugyanakkor az Európai Bizottság több ízben is hangoztatta, hogy a kockázatok csökkentése nem Kína ellen irányul, hanem az ellenállóképesség növelését, valamint a túlzott függőségek csökkentését jelenti.
Nem mindig ilyen irány jellemezte azonban az EU és Kína közötti kapcsolatrendszert. A 2020-as évek elejéig, az Angela Merkel német kancellár által fémjelzett uniós politika idején a két globális szereplő együttműködését az érdekalapú, mindkét fél számára gyümölcsöző megközelítés jellemezte, aminek maga Merkel kancellár volt a fő szószólója. Az ő vezetése alatt jött létre az EU és Kína közötti befektetési megállapodás is 2020-ban (Comprehensive Agreement on Investment – CAI), amely Kína számára a harmadik féllel valaha kötött legjelentősebb beruházási megállapodás lett volna, azonban annak ratifikálására nem került sor, és Merkel is elköszönt a politizálástól.
Kína és Európa azonban a CAI befagyasztása ellenére is egymás jelentős beruházási partnerei. Európa esetén is megfigyelhető az a trend, hogy a kínai beruházók egyre inkább a zöld befektetések felé mozdulnak el. 2023 júniusi adatok szerint 2022-ben Európába 4,5 milliárd euró értékű zöldmezős beruházás érkezett Kínából, amely az összberuházási összeg 57 százalékának felel meg. Mindez összhangban áll Kína „új hármasként” emlegetett stratégiájával, amelynek célja, hogy az elektromos autók, a lítiumionos akkumulátorok és napelemek terén váljon vezető szereplővé. A napelemek terén Kína már egyeduralkodó, a gyártókapacitás 90 százalékát birtokolja, ugyanígy a lítiumgyártás terén is kulcsszereplő, Ausztráliával és Chilével együtt ugyanis a három ország teszi ki a globális lítiumgyártás 90 százalékát.
Kulcsfontosságú lehet a sino-európai együttműködés szempontjából az elektromos autóipar. Kína már az amerikai Teslát megelőzve a világ legnagyobb elektromosautó gyártója, Kínában az eladott autók 40 százaléka elektromos meghajtású. A német Mercedes-Benz például 2023-ban több autót adott el Kínában (732 ezer), mint Európában (659 ezer) vagy Észak-Amerikában (339 ezer).
Az eurázsiai kooperációnak a fejlesztéstámogatás is új lendületet adhat, például az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) 2023-ban 1,2 milliárd eurót (1,3 milliárd dollár) fektetett a közép-ázsiai országokba a fenntartható és inkluzív növekedés elősegítése érdekében, főképp olyan területeken, mint a megújuló energia, a fenntartható infrastruktúra vagy a vízfelhasználás. Kína ázsiaiés csendes-óceáni befektetései jóval nagyobb méreteket öltenek, 2023-ban elérték a 18,3 milliárd eurót, amely 37 százalékkal volt több az egy évvel korábbi adatnál.
A kínai befektetések olyan területekre koncentrálódtak, mint az új technológiák gyártása (akkumulátorok), a megújuló energiatermelés, a kereskedelmet támogató infrastruktúra fejlesztése és a bányászat. Mindez remek kapcsolódási pontot és együttműködési lehetőségeket is jelent, ugyanis mind az EBRD, mind pedig a kínai beruházók is a fenntartható iparágakba való beruházásokban érdekeltek a zöld gazdaságok és a konnektivitás előmozdítása érdekében.
A turbulens világgazdasági környezetben Európának nem érdeke leválni Kínáról, mindez nem is életképes gondolat, minderre Ursula von der Leyen is rávilágított. A Nemzetközi Valutaalap arra is felhívta a figyelmet, hogy a blokkosodás hosszú távon akár 7 százalékos GDP-csökkenést is okozhat, amely kb. 6,7 ezermilliárd eurónak feleltethető meg. Bár a leválást az EU sem tartja lehetségesnek, a sino-európai kapcsolatrendszerben a kockázatok csökkentését és az egészséges verseny fenntartását sürgeti az unió. A zöld és digitális átállást tekintve azonban Európa számára jelenleg nincs alternatíva Kínára, ugyanis az átálláshoz nélkülözhetetlen ritkaföldfémek esetében a nyersanyagexport-függősége 98 százalékos, emellett Kína biztosítja az EU napelemimportjának négyötödét, míg a félvezető-, napelem- és műholdgyártáshoz szükséges gallium 71 százalékát, a germánium pedig 45 százalékát szintén onnan szerzik.
Figyelembe véve Kína előnyét a technológia és a fenntarthatóság terén, valamint az EU függőségét olyan területeken, mint a zöld technológiák, a kritikus ásványkincsekhez való hozzáférés és ezek importja, Európa számára kulcsfontosságú, hogy pragmatikus és érdekalapú geopolitikát folytasson a világ második legnagyobb gazdaságával. A hosszú távú fenntarthatóság biztosítása érdekében fontos megtalálni a közös célokat és az együttműködési lehetőségeket, széthúzás és fragmentáció helyett kooperációra van szükség amellett, hogy egy egészséges verseny marad fenn a felek között.
A szerző a Magyar Nemzeti Bank nemzetközi kapcsolatokért felelős ügyvezető igazgatója.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. májusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!