Fotó: MTI/Veres Nándor
Kosztur András
06/09/2024 22:00
A világrendszerváltás fogalma az idei beszédet követően keltette fel igazán a napi sajtó figyelmét, ugyanakkor korántsem új kifejezésről van szó. Olyannyira nem, hogy maga a miniszterelnök is használta már, szintén Tusnádfürdőn, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban, a 2014-es beszédében, a 20. század nagy fordulataira és korunk folyamataira vonatkozóan – akkor azonban az illiberális állam kifejezésre kapták fel többen a fejüket.
Míg tíz évvel ezelőtt Orbán Viktor még a két világháborúval és a hidegháború végével állította párhuzamba korunk világrendszerváltását, ma már jóval szélesebb történelmi horizonton helyezte el a fogalmat és a nagy földrajzi felfedezések következtében kialakult, nyugati központú világrend leváltásaként értelmezte azt. Békés Márton történész, a XXI. Század Intézet igazgatója, aki az elmúlt években a leginkább népszerűsítette ezt a kifejezést a magyar (világ)politikai gondolkodásban, röviden így foglalta össze ennek számunkra legkézenfekvőbb következményét: „az Egyesült Államok által dominált egypólusú, liberális világrend helyett többpólusú, nagytereken alapuló világrend alakul ki.” A jövőben, sőt már most is, tehát Washington és más nyugati fővárosok mellett – helyett? – olyan országok hangjára is érdemes lesz figyelni, mint az egyre több tekintetben világelsőnek számító Kína, vagy éppen az olyan felemelkedő nagy- és középhatalmak, mint India, Indonézia, Pakisztán, illetve a közel-keleti államok.
Magyarország számára az ötszáz évvel ezelőtti változások szerencsétlen fordulatot jelentettek: a világgazdaság súlypontjának áthelyeződése az Atlanti-óceán térségébe, az évszázadokig húzódó háborúk az oszmánok és az európai államok között, majd az egymást követő világháborúk és a hidegháború megosztottsága periférikus csatatérállammá, függetlenségét megőrizni igyekvő végvárrá változtatta a középkori Európa egyik nagyhatalmát. A mai átrendeződés – minden, az ilyen léptékű folyamatokkal járó veszéllyel együtt – azonban lehetőséget nyújt arra, hogy Magyarország ismét önálló, kezdeményező politikát folytathasson.
Ehhez azonban, ahogy arra a miniszterelnök felhívta a figyelmet, magyar nagystratégiára van szükség, amelynek kidolgozása a 2022-es választások óta tart: a magyarok bekapcsolódtak Donald Trump csapatának programíró rendszerébe, míg a „Magyar Nemzeti Bank kutatói már korábban bekapcsolódtak az ázsiai, különösen a kínai stratégiaalkotó műhelyeknek a munkájába”, de „van a magyar kormány körül jó néhány, puha hatalom építésére alkalmas intézmény, think tankek, kutatóintézetek, egyetemek, amelyek az elmúlt két évben többszörös fordulatszámon pörögnek.” A magyar nagystratégia alapjait pedig a konnektivitás, a szuverenitás védelme, a szilárd és rugalmas magyar társadalom és a nemzetben való gondolkodás jelentik. Ezek jelölik ki azoknak a következő évtizedekben Magyarország előtt álló feladatoknak a kereteit, amelyek egy részének végrehajtása a fiatalabb generációk feladata lesz már.
A szerző a XXI. Század Intézet vezető kutatója.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. szeptemberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
