A XXI. Század Intézet TREND címmel elindított kiadványának második száma a regionális nagy- és középhatalmak felemelkedésével foglalkozott. A kutatás arra a nem meglepő következtetésre jutott, hogy a többpólusú világrend kialakulása – amelyet politikai és szellemi értelemben világrendszerváltásnak nevezünk – közepette a hatalmát valamilyen formában megőrző Egyesült Államok mellett legalább akkora súllyal kell számolni az élre törő Kínával, valamint a potenciális regionális nagyhatalom Indiával és a versenyben maradó Oroszországgal. Utánuk következnek azok a regionális középhatalmak, amelyek felemelkedését az elmúlt öt-tíz évben tapasztalhattuk meg, s mindannyian az úgynevezett globális Délhez tartoznak.
A nemzetközi erőviszonyok alakulását (Kína globális riválisként való stabilizálódása, valamint az orosz–ukrán háború következményei mellett) évek óta leglátványosabban a globális Dél regionális nagy- és középhatalmainak felemelkedése határozza meg, amelyek önálló, pragmatikus érdekérvényesítésre törekvő külpolitikájuk, valamint demográfiai és gazdasági potenciáljuk révén egyre nagyobb súlyt képviselnek a világban. Így feltétlenül számolni kell az Indiával vetélkedő, Kínával szövetkező és erősen népesedő atomhatalom Pakisztánnal, a Közel-Keleten egymással hol együttműködő, hol rivalizáló török–iráni–szaúdi hármassal, a kiemelkedő gazdasági lehetőségek előtt álló, el-nem-kötelezett hagyományait éppen felélesztő Indonéziával, valamint az önállósódó Latin-Amerika (különösen Brazília) és a fölemelkedőben lévő Afrika államaival (főképp Dél-Afrika).
A Nyugat kihívói
Itt áll tehát előttünk a világ legnagyobb szárazföldi kiterjedésű állama (Oroszország), a globális gazdaság motorja (Kína), valamint a legnépesebb ország a Földön (India), aztán öt muszlim regionális középhatalom (nyugatról keletre haladva: Törökország, Szaúd-Arábia, Irán, Pakisztán, Indonézia), végül két kontinens két meghatározó állama (Brazília és Dél-Afrika).
A világrendszerváltás természetéből fakadó logikus fejlemény, hogy mindannyiójukat a globális Délhez szokás számítani, mely fogalom egyre kevésbé égtájjelző-földrajzi, mint inkább gazdasági-politikai kifejezés, és azt sugallja, hogy a globális Észak a földgolyó egy szűk területére húzódott vissza, amely az Atlanti-óceán két partján található (EU, Kanada és USA), plusz csatolt részei (Ausztrália, Japán, Új-Zéland). Az erőviszony-eltolódást mutatja, hogy az öt BRICS-ország (Brazília, Dél-Afrika, India, Kína, Oroszország) gazdasági bővülési üteme idén hagyta le a G7-ekét.
A 2010-es évek derekára nyilvánvalóvá vált, hogy az amerikai világhegemóniát két kihívás is éri, amelyek ráadásul nem függetlenek egymástól. Az egyik az eurázsiai, szűkebben kínai fenyegetés, amely iparilag és kereskedelmileg, sőt diplomáciailag mutatkozik meg, a másik pedig az ezzel politikai-gazdasági értelemben egyre inkább összefüggésben álló globális Dél felemelkedése.
Utóbbi országcsoporthoz tartoznak azok a feltörekvő hatalmak, amelyek a nyugati integrációkon jobbára kívül élve változó szövetségesi kapcsolatokat építettek ki egymással, Kínával és Oroszországgal, de adott esetben gazdasági-kereskedelmi és/vagy katonai-politikai tekintetben kapcsolódhatnak a legfejlettebb országokat tömörítő integrációkhoz is (bilaterális amerikai kapcsolatok, EU, G7, NATO, Quad), amint teszi ezt a maga praktikus-pragmatikus módján India, Szaúd-Arábia vagy éppen Törökország. Ez a folyamat rávilágít a világrendszerváltás kettős természetére, hiszen egyfelől egyértelmű elmozdulást jelent a multipoláris berendezkedés felé (mint világrendszer-váltás), másfelől pedig ideológiai-politikai tekintetben hirdet diverzifikálódást (mint világ-rendszerváltás).
Döntő év
Számos olyan esemény történt 2023-ban, ami aláhúzza a jelzett folyamatok felgyorsulását. Ilyen volt többek között tavasszal az iráni–szaúdi történelmi békülés tető alá hozása a kínai diplomácia részéről, vagy az orosz– ukrán háború elhúzódásának nyomán érezhető fáradás, amelyet csak elmélyített az izraeli–gázai konfliktus katonai és diplomáciai dimenziója. Különös aktualitást pedig az idei év három, nagy jelentőségű eseménye ad: a BRICS és a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) bővülése, valamint a kínai Övezet és Út kezdeményezés (BRI) tizedik évfordulójának pekingi seregszemléje.
Meg kell jegyezni, hogy a BRICS és az SCO is a globális Dél gazdasági integrációs keretének tekinthető, ,melyek közül az első egy kontinensközi együttműködés, a második pedig Kína és Oroszország révén lefedi Eurázsia északi-keleti részét, Indiával és Pakisztánnal teljes Dél-Ázsiát, továbbá kis híján Közép-Ázsia egészét.
A minden idők legnagyobb gazdasági, infrastrukturális és beruházási projektjének tartott Övezet és Út kezdeményezés kölcsönös beruházási összértéke az elmúlt tíz évben meghaladta a 270 billiárd dollárt, a most tervezés alatt állók pedig több mint 97 billiárdra rúgnak, a projektet finanszírozó Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank résztvevőinek száma ez idő alatt megduplázódott, most 106 országot tömörítve. A BRI országai a világ GDP-jének mintegy negyven százalékát, és lakosságának kétharmadát teszik ki.
Új pólusok
A globális Délhez tartozó, de mindenképpen nem-nyugati integrációk és infrastruktúrák erősödése-bővülése (ASEAN, BRICS, Eurázsiai Gazdasági Unió, Övezet és Út kezdeményezés, SCO) arra mutat, hogy a Föld öt kontinense közül Afrika és Ázsia integrációja – önmagukkal és egymással is – erősödik, ezekhez pedig mind szorosabban kapcsolódik az amerikai kontinens középső és déli része. Eközben Európa nyugati fele, miután leszakad Eurázsia nagyobbik feléről, az amerikai kontinens északi részével szövetkezik. Ebből azonban nem egy új bipoláris rendszer körvonalazódik (a hidegháborúhoz hasonlatos Nyugat–Kelet felosztás mentén), hanem egy nagyterek (Afrika, Eurázsia, Dél-Ázsia, Délkelet-Ázsia, észak-atlanti térség, Latin-Amerika) alapján elrendeződő multipoláris berendezkedés.
Az új, többpólusú világrend alapvonalai kifürkészhetők azokból a jelekből, amelyek az egy- és kétpólusú berendezkedés helyett a multipolaritásra, a globalizáció szerkezetének átalakulására, valamint egy eurázsiai és egy ehhez kapcsolódó, de önmagában is tagolt globális Dél pólusának kialakulására mutatnak
A szerző történész–politológus, a XXI. Század Intézet igazgatója.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. januári számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
