Fotó: iStock
Tilinger Krisztina
06/09/2024 22:00
A világűrjog egy, az űrkutatással és űrtevékenységekkel kapcsolatban felmerülő jogi kérdésekkel foglalkozó viszonylag új jogág. Alanyai lehetnek maguk az államok, valamint állami és nem-állami szereplők, illetve más érdekelt felek, például nemzetközi szervezetek. Amikor államok közötti viszonyról van szó, akkor a nemzetközi jogi, kereskedelmi szereplők részvétele esetén pedig túlnyomóan magánjogi szabályok az irányadók.
Hagyományosan és tágabb értelemben a világűrjog nemzetközi szabályait az ENSZ égisze alatt a hatvanas és hetvenes években megszületett öt nemzetközi szerződés (a világűrszerződés, a mentési egyezmény, a kárfelelősségi és a lajstromozási egyezmény, valamint a Hold-megállapodás) rögzíti. Ezek a szabályok határozzák meg, hogy az államoknak hogyan kell viselkedniük és tevékenységüket milyen elvek mentén végezhetik a világűrben.
Az alapszerszerződések a hidegháború idején egy lényegében kétpólusú űrverseny eredményeként születtek. Napjainkban azonban a világméretűvé és egyre intenzívebbé vált emberi űrtevékenységek következményeként szükség van egy fejlettebb és kifinomultabb jogi környezetre. Ebben az új űrkorszakban az űrjogi jogalkotás előtt álló kihívás az, hogy miként lehet a már meglévő világűrjogi alapelveket alkalmazni az új, vagy eddig szabályozatlan kérdésekre, mint például az űrszemét, az űrforgalom-szabályozás vagy a világűr természeti erőforrásainak kiaknázásának problémakörére.
Bár a nemzetközi jogalkotás a nemzetközi közösségen belüli teljes egyetértés elérésének nehézségei miatt szünetel, a világűrjog a fenti igényre a nem hagyományos jogi eszközök növelésével reagált. Ennek eredményeként kiemelt jelentőségűvé váltak a nem kötelező erejű nyilatkozatok, iránymutatások, vélemények, egyetértési megállapodások (soft law), valamint a nemzeti jogszabályok is. Ez utóbbiak elsősorban az űrtevékenységek engedélyezésével, az űrhajókba és rakétákba beépített kettős felhasználású termékek export-import ellenőrzésével, a rakétaindítási engedélyekkel, az űreszközök nyilvántartásával, illetve az ilyen adatbázisok fenntartásával foglalkoznak.
Végezetül lássuk a legfrissebb világűrjogi trendeket. Az Európai Unió világűrjogi jogszabálytervezete (EU Space Law), amelynek fő célja az űrtevékenységek biztonságának és fenntarthatóságának regionális biztosítása, előreláthatóan idén ősszel, az Európai Unió Tanácsának magyar elnöksége alatt fog napvilágot látni. Az Egyesült Államokban kongresszusi képviselők a megnövekedett kibertámadásokra reagálva az amerikai űrhajók kiberbiztonságát szolgáló jogszabály-javaslatot (Spacecraft Cybersecurity Act) nyújtottak be, amely a NASA-t az űrhajók gyártási folyamatának kezdetétől kötelezné a fokozott biztonsági előírások betartatására. A dél-koreai nemzetgyűlés által még januárban elfogadott vonatkozó törvények alapján létrejött és működésbe lépett a régóta várt, eddig széttagolt intézményi háttérrel rendelkező űrtevékenységeket egységesebben koordináló űrügynökség (KASA), amely kezdetben az újrahasznosítható hordozórakéták használatának ösztönzésére és egy holdra szállási program megalkotására koncentrál.
Amint látjuk, a jelenlegi trendek a világűrjogban kétrétűek: egyrészt a nemzeti űrjogszabályok egyre bővülnek és részletesebbé válnak azzal a céllal, hogy segítsék és ösztönözzék a magánszektor űrtevékenységbe való bevonását, másrészt a nemzetközi jogalkotás késlekedik ugyan, de az együttműködés támogatásával felkészül a megváltozott igényekre.
A szerző a Ludovika Nemzeti Közszolgálati Egyetem Világűrjog és -politika Kutatóintézetének kutatója.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. szeptemberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
