Fotó: iStock
Kő András
08/05/2024 22:00
Ötezer évvel ezelőtt Kínában már volt kert: magaslatok, ahonnan víz csörgedezett lefelé, néhány méteres hidacskák, virágokkal borított kis sziklaszigetek, csöngettyűkkel teleaggatott pagodák. A pekingi templomkertekben ma is vannak olyan bazsarózsák, amelyek több száz esztendősek. A kínaiak ezernégyszáz évvel ezelőtt nevet is adtak a bazsarózsának (peóniának). Plinius (Kr. u. 23/24–79) római író és természettudós, akit Kr. u. 79-ben, a Vezúv kitörésekor láva temetett el, a bazsarózsát a legrégebben termesztett virágnak nevezte. Nem tudjuk, hogy így van-e.
Tudatos nemesítés
Tény viszont, hogy Európában a 17. század előtt nem foglalkoztak virágnemesítéssel. Japánban és Kínában azonban ezt a művészetet évszázadokkal előbb ismerték, és az őszirózsa, a krizantém, a kamélia, a szegfű, meg a rózsa már tudatosan nemesített növénynek számított, amikor az európai földrészre kerültek. A teát és a bazsarózsát hollandok hozták Kínából Európába. Ugyan 1669-ben írták le először, de csak 1789-ben bízott meg Sir Joseph Banks (1743–1820) angol természettudós, botanikus néhány kereskedőt azzal, hogy vigyen belőlük Európába. A növények azonban mind elpusztultak. Öt évvel később azonban már életképesen érkeztek meg, és igen nagy árat kértek értük.
(Banks részt vett James Cook brit kapitány első nagy utazásán –1768–1771 – az Endeavour fedélzetén, melynek során Cook feltérképezte Ausztráliát. Hálából az ausztrálok felépítették a tengerész yorkshire-i grófságban álló szülőházát Melbourne-ben úgy, hogy hajón vitték át a ház összes darabját.)
Banksről még annyit: negyvenegy évig töltötte be a Royal Society – ez a legrégebbi, folyamatosan működő tudományos akadémia – elnöki posztját. Ő volt az első európai, aki 1400 növénypéldányt dokumentált.
Leleplező incidens
Louis Antoine de Bougainville (1729–1811) a Francia Tudományos Akadémia elnöke volt, admirális, felfedező, füvészkert alapító, az első francia, aki világkörüli utat tett; 1768-ban indult el XV. Lajos megbízásából. Magával vitte Filibert Commerson (1727–1773) francia botanikust és orvost, továbbá annak asszisztensét, Baret-t. Mikor Commerson és asszisztense Tahitiben botanizált, hirtelen mellettük termett egy törzsfőnök, megragadta a fiatal Baret-t, és el akart szaladni vele. Ez az incidens leplezte le Baret-t: nem férfi volt, hanem nő!
Hortense-nak hívták. Commerson nemsokára meghalt, Hortense pedig visszatért Franciaországba és hamarosan férjhez ment. Ő volt az első fehér nő, aki körülhajózta az egész világot, és róla nevezték el az újonnan felfedezett japán virágot hortenziának.
Pierre Nicolas Le Chéron d’Incarville (1706–1757) jezsuita misszionárius rajongott a botanikáért. Egyike volt azoknak, akik száz éven keresztül kísérleteztek azzal, hogy elterjesszék a kereszténységet Kínában. A legtöbb kínai virág, amely eladdig eljutott Európába, a császári pagoda kerti virága volt; d’Incarville azonban felkutatta Észak-Kína elhagyott vidékeit, és onnan küldött különféle magokat és vadnövényeket a párizsi Jardin du Roi-ba.
Ezek közül való a sokféleképpen emlegetett százszorszép egyik változata is. De hívták libavirágnak, mezei kedveskének, papgallérnak is. Angolul nagyon kifejező nevet kapott: daisy, ami a day’s eye származéka, és azt jelenti, hogy a nappal szeme.
Shakespeare írta a Hamletben: „…There’s a daisy: – I would give you / some violets, but they wither’d all / when my father died…” „Ne neked százszorszép; adnék violát is, de / mind elhervadt, mikor az atyám meghalt.”
A Hamlet megírását a kutatók 1599 és 1601 közé teszik. Hogyan lehetséges, hogy a drámaíró már ismerte a százszorszép angol jelentését, a daisyt?…
A 18. század közepén a kankalin is drága virág volt. Divatos lett a száz és száz változattal dicsekvő kankalinkert. Ötezer méter magasan, Tibetben és a Himaláján bukkantak rá.
Aranycsengő, Bíbor rákolló, Ezüsttál
Az ázsiai virágok királynője a nálunk is ismert krizantém. Kínai eredetű virág. Már az ókori forrásokban emlegetik. A Szung-korban, a kínai középkorban pedig már nemesítették is, és több pazar változatát ismertetik. A különböző fajtákat festői nevekkel látták el: Aranycsengő, Bíbor rákolló, Ezüsttál. Már az ókorban jelentős kultuszuk volt a Távol-Keleten. Kínában az ősz jelképe, ünnepét a kilencedik holdhónap kilencedik napján tartják.
Legnagyobb szerelmese a híres költő, Tao Jüan-ming volt, aki több versét is a krizantémnak szentelte. Kína egyik császárnéja, Ce-hszi (1835–1908), aki negyvennyolc évig uralkodott, saját maga választotta ki a virágokat palotabeli szobája számára. (A megítélése ellentmondásos. A hatalom érdekében egy sor gyilkossággal vádolták meg, mások szerint remek stratéga volt, aki modernizálta az országot.)
A krizantém a nyolcadik század táján került át Japánba, ahol a kínai karriernél is népszerűbb lett. Általában az ősz szimbólumaként szerepel. Japán hivatalos címere egy aranysárga színű krizantém-csillag. A jelképet a császári család a zászlóin is használja. Angliában is elterjedt 1843 után a kínai meg a japán krizantém. Ettől kezdve a legszerényebb angol kertből sem hiányozhatott a kis virágú krizantém. Nagy látványosság tavasszal Japánban a cseresznyevirág-ünnep, amely az élet szépségét és mulandóságát hordozza.
Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy az ázsiai virágok Európa meghódítói voltak.
A szerző újságíró.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. májusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
