A Hamovil Haartzi csővezetéknek kulcsszerepe van az izraeli vízellátásban (Fotó: AFP/Menahem Kahana)
Sitkei Levente
30/11/2023 11:16
A sivatag kivirágzásának azonban ára van. Nagyon konkrétan, anyagilag. A sivatag ugyanis nem az a hely, ahol könnyű virágoskertet fenntartani. Az eredeti, Dávid Ben Gurion alapító miniszterelnöktől származó elmélet szerint a zsidóságnak be kell népesítenie az ország déli részén elterülő Negev-sivatagot, ha élni akar. Ez soha nem sikerült, bármennyire is próbálkoztak. Az izraeli lakosság mintegy 80 százaléka Tel-Aviv és Jeruzsálem között él, a sivatagos dél és a hegyes észak ritkásan lakott.
Eskol viszont mindenféle szempontból kiemelt projekt. Botanikusok csoportját bízták meg azzal, hogy hozzanak létre egy sajátos ökoszisztémát, amely bírja a szárazságot, de minimális vízzel képes fennmaradni. A csoport Ausztráliában és Amerikában keresett növényeket, amelyekkel be tudják népesíteni a területet, s alá is csövezték a sivatag ezen részét, így egy kiépített öntözőrendszer tartja fenn ma a sivatagi virágoskertet. A látvány pedig letaglózó, ha összevetjük a gázai vagy az egyiptomi viszonyokkal. A határ túloldalán vigasztalan sivárság látható, szemben az eskoli pálmaligetekkel és színpompás virágokkal.
Gázai övezet és Eskol tartomány igazi ütközőzóna. Gáza ugyanis egy gigászi menekülttábor, megerősített kerítésekkel körülvett aprócska terület, ahonnan látható az eskoli virágtenger. A mostani Hamász-támadás legmegrázóbb eseményei is itt történtek. Az itteni sivatagban tartották ugyanis azt az elektronikus zenei fesztivált, amelyen rajtaütöttek a palesztin fegyveresek, s elhurcoltak számos olyan fiatalt, akik alkalmasint külföldről érkeztek mulatni a régióba, amolyan egzotikus kalandként. Számukra ez csak egy különleges partihelyszín volt, a helybélieknek viszont csatatér.
Ugyanakkor nem kérdés, ha a rendszert nem üzemeltetnék, a sivatag itt is elpusztítana mindent, a régió ökoszisztémája nagyon drága mulatság, de politikailag igencsak kifizetődő.
Izrael állam eszméje azon alapul, hogy semmiféle külső segítség nem kell ahhoz, hogy a keményen dolgozó zsidók paradicsomot csináljanak a szigorú vidékből. Az ötvenes években Izraelben szükséggazdálkodás volt, jegyre adták az élelmiszert, a vészkorszak által megtizedelt sorú, sokszor árva, súlyos lelki sebektől gyötört fiatalok pedig saját életüket feláldozva építették saját államukat. A kibucok által nyújtott közösségi élmény segített a túlélésben és az állam felépítésében, de gazdasági szempontból hosszú távon ráfizetésesnek bizonyult. Ma is léteznek ezek a közösségi telepek, amelyek mezőgazdasági termelést folytatnak, de fenntartásuknak inkább politikai okai vannak. Az állam alapeszméjét képző kibucmozgalmat nem fogják felszámolni, akkor sem, ha az idő túlhaladott rajta.
A szerző külpolitikai újságíró.
Ez a cikk az Eurázsia 2023. decemberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!