Donald Trump az Emírségekben (Fotó: AFP/Anadolu/Waleed Zein)
Sárkány László
27/06/2025 10:04
Noha az izraeli-palesztin konfliktus menedzselésében kezdeti sikereket fel tudott mutatni, megoldási javaslatával („kisöprés aztán Riviéra”) szinte az összes arab országban kiverte a biztosítékot. Az egységes arab rendezési tervet pedig egyszerűen lesöpörte az asztalról az amerikai elnök. Ami pedig egy precedens nélküli közös arab kiállás volt egy szuperhatalmi érdekérvényesítéssel szemben.
Az iráni nukleáris tárgyalásoknak már a kezdetén sötét felhőket, illetve „nagyon-nagyon rossz dolgokat” vizionált a perzsa állam fölé: ha nem jutnak dűlőre, az Egyesült Államok olyan bombázásokat indíthat, „amilyet még soha nem láttak”. Ez sem a békés rendezés irányába mutatott és a feltételezések sajnos igaznak bizonyultak.
A tárgyalásoknak végül egy izraeli „megelőző csapássorozat” vetett végett, amit szintén egységesen ítéltek el az arab államok. Tel-Aviv és Washington bonthatatlan szövetsége okán ez közvetve az utóbbi elleni tiltakozást is jelentett. Az arab-iszlám országok többsége Izraelt tette felelőssé a helyzet eszkalációjáért. Szaúd-Arábiát is beleértve 20 arab és iszlám ország erősítette meg az álláspontját közös nyilatkozatban, hogy Izrael tetteiben (és nem a létezésében!) fenyegetést jelent a régióra.
Ez azért is volt figyelemreméltó, mert nem olyan régen még voltak fegyveres összecsapások Irán és az Öböl menti államok között, s most Irán mellett álltak ki az Izraellel amúgy jó kapcsolatokat fenntartó arab országok is.
Az izraeli „megelőző csapás” és iráni válaszcsapások után kérdésessé vált, hogy az Egyesült Államok csendestársként a háttérben marad, vagy láthatóan beszáll az Irán elleni légi csapásokba.
Ez utóbbi megtörtént. Irán válaszától függött, hogy a környező arab országok ki tudnak-e maradni a konfliktusból, vagy kénytelenek lesznek valamilyen módon az USA és Izrael oldalán ebben részt venni.
Irán egy szimbolikus ellentámadással válaszolt. Előre értesítette Washingtont, hogy hová fog lecsapni a lehető legkisebb kárt okozva, a katari lakosságot, de az amerikai katonákat is teljes mértékben megkímélve.
A katari területen lévő amerikai bázis elleni iráni csapás ugyanakkor fordulópontot hozhat az arab – amerikai kapcsolatokban.
Az Öböl menti arab államok a korábbi, Irán melletti kiállás után, most rendkívüli ülésen elítélték, hogy megtámadta a katari amerikai bázist még ha csak szimbolikusan is. Szaúd-Arábia, Kuvait, Bahrein, Katar, az Egyesült Arab Emírségek és Omán „kirívó, elfogadhatatlan és veszélyes” szuverenitássértésnek nevezte Iránnak a katari területre történő – még ha nem is katariak elleni és szimbolikus – rakétatámadását.
Emellett a tanács üdvözölte Donald Trump amerikai elnök által az Izrael és Irán közötti tűzszüneti bejelentését, és a feszültség deeszkalációja felé vezető létfontosságú lépésnek nevezte azt.
A GCC miniszterei más sürgető regionális kérdéseket is megvitattak, beleértve a folyamatban lévő izraeli katonai műveleteket Gázában. Elítélték a Gázai övezetben folytatódó „izraeli agressziót és a civilek meggyilkolását”, és felszólítottak a „megszálló hatóságok által végrehajtott katonai eszkaláció” és a humanitárius segélyek útjában álló blokád beszüntetésére.
Ami jövőt illeti, a további egyensúlyozás mehet tovább, de fordulóponthoz is érkezhetett Washington és a térség kapcsolata, megerősítve azt. Izrael Gáza-politikája azonban továbbra is érzékeny pont marad, ami ezt a kapcsolatot beárnyékolja.
Ha folyamatában nézzük az eseményeket, a kezdeti, Washington és Izrael politikája elleni diplomáciai közös arab kiállások után a mostani Irán elítélése azt jelzi, hogy az Öböl menti arab államok most jobban az USA felé húznak, s már az sincs kizárva, hogy Trump és Netanjahu mellé állnának nyíltan is, ha azok majd "pontot akarnak tenni az iráni fejezet végére".
Ez utóbbi ellen szól azonban, hogy az Öböl menti arab országok és Irán nagyhatalmi partnereivel, Oroszországgal és Kínával egyre erősebbé vált az együttműködés, ami visszatartó erővel is bírhat egy Irán elleni, újabb amerikai-izraeli katonai fellépésben való részvételükkel szemben.
A két nagyhatalomnak, nem a rivaldafényben, hanem a háttérben, szintén nagy szerepe lehetett abban, hogy az Irán-Izrael közötti konfliktus rendezése újra a tárgyalóasztalnál folytatódik.
Ha a tűzszünet tartósnak bizonyul és Trump Nobel-békedíjat kap, azt akár három személynek, megosztva is odaítélhetnék…
A szerző az Eurázsia Központ kutatója.
