Xuanzang, a Selyemút vándora
Az ősi Selyemúton nemcsak az áruk áramoltak, hanem az eszmék, vallások, tudományos ismeretek is. A buddhizmust is ezen keresztül hozták Kínába indiai és közép-ázsiai hittérítők, ugyanakkor idővel kínai szerzetesek is elzarándokoltak a vallás ősforrásához.
Xuanzang, a Selyemút vándora
Kultúra

Xuanzang, a Selyemút vándora

Xuanzang szobra, a háttérben a Vadludak Nagy pagodája (Fotó: iStock)
Salát Gergely 20/12/2023 07:00

Az ősi Selyemúton nemcsak az áruk áramoltak, hanem az eszmék, vallások, tudományos ismeretek is. A buddhizmust is ezen keresztül hozták Kínába indiai és közép-ázsiai hittérítők, ugyanakkor idővel kínai szerzetesek is elzarándokoltak a vallás ősforrásához.

A buddhizmus legkorábban az 1. században jelent meg Kínában, s igazán a 3. századtól kezdett terjedni. A vallást és annak szent könyveit eltérő helyekről különböző szerzetesek hozták az országba, a buddhizmusnak több központja és iskolája is kialakult, amelyek gyakran ugyanazt a szöveget másként fordították és értelmezték. A fordítások is különböző minőségűek voltak, gyakran előfordult, hogy az eredeti szanszkrit fogalmakat egy ahhoz közel állónak vélt kínai terminussal adták vissza, ami a szövegek félreértéséhez vezetett. Bizonyos fontos szövegek viszont, amelyek létezéséről tudtak, nem jutottak el Kínába.

A buddhizmus terjedésével idővel megjelent az igény a vallás kínai hívei körében, hogy a félrefordításokat megszüntessék, a hibás értelmezéseket kiküszöböljék, a hiányokat pótolják. Ez viszont csak úgy volt lehetséges, ha Indiából szereztek be eredeti szövegeket, hogy újrafordítsák őket. E célból már a 4–5. század fordulóján elzarándokolt Indiába egy Faxian (337–422 k.) nevű kínai szerzetes, aki számos szútrával tért vissza onnan, s egy terjedelmes beszámolót is írt útjáról Feljegyzések a buddhista országokról címmel. Nála is nagyobb hírnévre tett szert azonban Xuanzang (602–664), akit minden idők egyik legjelentősebb kínai utazójának tartanak.

Törvényt szegve

Xuanzang a mai Kaifeng környékén született híres írástudói családban, s korán nagy érdeklődést mutatott a buddhista tanok iránt. Bátyját követve kolostorba vonult, tizenhárom évesen avatták novíciussá, húsz évesen szerzetessé. Először Kínát járta be, hogy buddhista szövegeket kutasson fel, majd az akkori fővárosban, Chang’anban – a mai Xi’an elődjében – telepedett le. Szembesülve a buddhista szentiratok kínai fordításainak ellentmondásaival és hiányosságaival, itt határozta el, hogy Faxian nyomán elutazik a vallás ősforrásához.

Ebben az időben a Kínát uraló Tang-dinasztia tiltotta a külföldre utazást, de Xuanzang 629-ben a törvényt megszegve útra kelt, s a szárazföldi Selyemút mentén bejárta Közép-Ázsiát, majd eljutott Indiába. A szubkontinens számos királyságát meglátogatta, kolostorokban tanulmányozta és másolta a szentiratokat, királyokkal találkozott, s többek között Nalandában, a korszak legjelentősebb buddhista „egyetemén” is tanult. Több mint másfél évtizedig volt úton, végül 645-ben szintén a Selyemúton érkezett vissza Chang’anba.

Nem jött üres kézzel: az általa gyűjtött több mint hatszáz könyvet, hét Buddha-szobrot és száz-egynéhány egyéb ereklyét húsz teherhordó ló hozta a fővárosba. A szútrákat és kegytárgyakat a Vadludak Nagy pagodájában helyezték el, amely ma is áll.

Százhúszezer írásjegy

A Tang-házi Taizong császár, bár annak idején a külföldre utazással Xuanzang megszegte a rendeletét, nagy pompával fogadta a szerzetest, és különféle tisztségeket ajánlott fel neki. Xuanzang azonban visszautasította ezeket, s egy kolostorba visszavonulva 664-es haláláig az általa hozott könyvek fordításával töltötte minden idejét.

Annyit azonban szerencsére megtett a császár kérésére, hogy megírta utazásának történetét. Az így született százhúszezer írásjegy terjedelmű könyv, A Nagy Tang-dinasztia feljegyzései a Nyugati területekről, felbecsülhetetlen történelmi forrás a korabeli Közép-Ázsiáról és Indiáról, e területek történelmének számos fehér foltját ennek alapján lehetett eltüntetni.

Xuanzang rendkívül színvonalas fordítói munkát végzett. A császár támogatásával egész fordítói hivatalt állított fel, ahol Kelet-Ázsia minden részéről érkezett munkatársakkal és diákokkal ültette át a szanszkrit szövegeket kínaira, a lehető legnagyobb pontosságra törekedve.

Legendák övezik

Nevéhez 1330 kötegnyi szöveg fordítását kötik, többek között a Szív-szútráét, amely minden kelet-ázsiai buddhista iskolában központi szerepet tölt be. Ő maga a buddhizmus jógácsára iskolája iránt érdeklődött a leginkább, ennek alapszövegeit is lefordította, s egy értekezést írt ezek magyarázatára Példázat a csak-tudat tökéletességéről címmel.

Bár Xuanzangot a kelet-ázsiai jógácsára megalapítójának, legtehetségesebb tanítványát, Kuijit pedig az iskola első pátriárkájának tartják, az általa lefordított szövegek a kínai, koreai és japán buddhizmus összes többi ágának további fejlődésére is óriási hatással voltak. Nem csoda, hogy az utazó szerzetest egész Kelet-Ázsiában legendák övezik, s az egész térségben a kultúrák közötti párbeszéd és közvetítés nagy alakjaként, a Selyemút egyik legjelentősebb vándoraként tartják számon.



A szerző a PPKE BTK Kínai Tanszékének vezetője és a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója.

Ez a cikk az Eurázsia 2024. januári számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!

A weboldalunkon sütiket (cookie-kat) használunk. Az Ön beleegyezésével ezeket arra használjuk, hogy mérjük és elemezzük a weboldal használatát.
Információk és beállítások