Fotó: Hegedüs Róbert
Scheffer Joakim
29/09/2023 08:52
– Az Egyesült Államok és Kína közötti verseny és feszültség egyre fokozódik. Hol lehet a két nagyhatalom konfrontációja a legintenzívebb?
– Washington és Peking versengésének fő csatatere Európában lesz. Hogy miért? Mivel a helyzet a világ más részein már tisztázódott. Először is pontosítanunk kell, milyen területeken beszélünk versengésről. Ha a politikai színteret vesszük figyelembe, Kína itt nem áll szemben az Egyesült Államokkal. Megvan a saját politikai rendszerünk, de ez csak a miénk, nem szeretnénk „forradalmakat” exportálni. Katonai értelemben már most is zajlik egyfajta konfrontáció, elég csak Tajvanra vagy a Dél-kínai-tengerre gondolnunk. A szembenállás ezekben a térségekben folyamatosan fokozódik. Gazdasági szempontból egyértelmű, hogy Peking befolyása egyre növekszik a világ minden táján. Ugyanakkor valószínűtlen, hogy az Egyesült Államok fel tudná venni a versenyt Kínával például Afrikában vagy Latin-Amerikában, összességében a globális Délen. A csendes-óceáni térségben már más a helyzet. Bonyolultabb, ugyanis jelen vannak olyan szereplők – például az ASEAN (Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetsége – a szerk.) –, akik nem akarnak egyik vagy másik oldal közt választani. Ezek az országok semleges pozíciójukból tudnak a legtöbbet profitálni. Mindent összevetve, Európa különleges helyzetben van, ugyanis itt található Washington legtöbb szövetségese, ugyanakkor az Európai Unió legnagyobb kereskedelmi partnere Kína. Ebből a szempontból az amerikai–kínai versengés Európában különösen izgalmas.
– Mit kellene tennie Európának ahhoz, hogy saját érdekeit szem előtt tartva a lehető legjobban jöjjön ki a nagyhatalmak szembenállásából?
– Az Európai Uniónak el kell kezdenie függetlenül gondolkoznia és cselekednie. Elég csak egy pillantást vetnünk arra, hogy hányféleképpen hivatkoztak Kínára az elmúlt időszakban: gazdasági partner, rendszerszintű rivális, vetélytárs. Ez sokkal többet elárul Európa zavarodottságáról Kínával kapcsolatban, mintsem arról, hogy mi is Kína valójában. Érdemes megnézni az újabbnál újabb Kína-politikákat is: először a kínai és nyugati gazdaság szétválasztását szorgalmazták, aztán amikor rájöttek, hogy ez nem lehetséges, most már a kockázatmentesítésről beszélnek. Ez ugyanakkor előrelépés mind az Európai Unió, mind az Egyesült Államok részéről: felismerték, hogy a Kínától való ilyenfajta elszakadás egyszerűen lehetetlen.
– A kínai diplomácia egyre aktívabb és sikeresebb a Közel-Keleten. Mit tud nyújtani Peking a térség államainak, amit Washington az elmúlt évtizedekben nem tudott?
– Kína az egyetlen nagyhatalom, amely képes volt jó kapcsolatokat fenntartani a térség összes államával. Ez valódi eredmény. Peking kizárólag a gazdasági tevékenységgel foglalkozik, nem avatkozik bele a helyi politikába. Ennek köszönhetően például sikeresen tudott közvetíteni Szaúd-Arábia és Irán között is, ami további kérdéseket vet fel: tud-e Kína még ennél többet is tenni? A válasz szerintem egyértelmű: igen. Eljött az idő, hogy Peking még nagyobb szerepet játsszon a Közel-Keleten, ugyanis senki sem kételkedik a pártatlanságában. Ez Kína igazi előnye.
– Ez is jól mutatja, hogy az általunk eddig ismert világrend átalakulóban van. Hogyan hatott a folyamatokra az ukrajnai háború?
– A nemzetközi geopolitika súlypontja már az ukrajnai konfliktus kirobbanását megelőzően is Ázsia felé tolódott, a háború ezt a folyamatot felgyorsította. Az európai országok elkezdtek egyre nagyobb figyelmet fordítani Keletre. Az átalakulás végeredménye, hogy ez az évszázad tényleg Ázsia évszázada lesz. A tizenkilencedik századot az úgynevezett „Pax Britannica”, a huszadik századot a „Pax Americana” határozta meg. A huszonegyedik század azonban nem a „Pax Sinica” fogja jellemezni. Az elkövetkező évtizedek az ázsiai országok együttes felemelkedéséről fognak szólni, melynek ugyanúgy részese lesz India vagy Indonézia, ahogyan Kína is.
– Meg tudja állítani ezt a folyamatot az Egyesült Államok?
– Nincs reális esély arra, hogy Washington Kína megfékezésére irányuló terve sikeres legyen. Hogy miért? Az Egyesült Államok ereje, az amerikai gazdaság hanyatlik ahhoz képest, ami a második világháború utáni évtizedekben volt tapasztalható. A világ országai, vezetői nem buták. Érzékelik, hogy változnak a globális trendek, változik a világrend és ha azt látják, hogy egy felemelkedő hatalom kerül szembe egy meglévő, ugyanakkor gyengülő hatalommal, akkor kivárnak. Az Egyesült Államok előtt álló legnagyobb kihívás éppen ebben áll: nem mindenki áll melléjük, még ha ezt olyannyira is akarják.
A szerző külpolitikai újságíró, az Eurázsia szerkesztője
Ez a cikk az Eurázsia 2023/szeptember-októberi számában jelent meg.
