Fotó: Hegedüs Róbert
Horváth Levente
02/07/2024 22:00
Karrierje során mind a keleti, mind pedig a nyugati tudományos életben széles körű tapasztalatokat szerzett. Miben látja a legfontosabb különbségeket?
A nyugat-európai kultúra a görög‒római hagyományra épül, amelyet aztán a középkorban egy skolasztikus rendszerbe foglaltak. A felvilágosodás szellemiségével pedig beköszöntött a szabadon gondolkodás igénye, így a kreativitás kiemelkedő szerepet játszik Nyugat-Európában, ahol a felfedezéseken, az áttöréseken van a hangsúly. Ezzel szemben keleten meghatározó életszemlélet a konfucianizmus, amely Kínában alakult ki, ám az egész délkelet-ázsiai térségben meghatározó. Konfuciusz szervezte meg a kínai államstruktúrát és a rendkívül hierarchikus, szabálykövető és szabályalapú oktatási rendszert. E szemlélet lényege az idősek, a bölcsek tisztelete, a megbecsültségig azonban rendkívül szigorú tanulási folyamat után, vizsgák hosszú során át lehet eljutni. Ez biztonságérzetet ad a társadalmak tagjainak, hiszen mindenki tisztában lehet azzal előbbre lépés feltételeivel, és a kreativitás ebből a szempontból csak másodlagos tényező. A keleti kultúrában megkerülhetetlen a társadalmi hierarchia és az egyén abban elfoglalt helye. Az ilyen közösségek minden tagja tisztában van saját helyével, és elfogadja azt, így mindenki jól érzi magát.
Minek köszönhető, hogy Ázsia nemcsak a politikában és a gazdaságban, hanem a tudományos életben is egyre nagyobb szerepet játszik?
A konfuciánus alapokon nyugvó gondolkodásmód rend kívül szisztematikus, és az egész társadalmat átszövi. Mindenki érti a helyét a társadalomban, ahogyan azt is, hogy a felemelkedés elsősorban tanulással lehetséges. Az Európában tapasztalható, egyre növekvő ázsiai befolyás mögött is többek között ez húzódik meg: Ázsia előretörése jelentős mértékben annak köszönhető, hogy a fölfelé haladás beépült a rendszerbe, nemcsak a tudományban, hanem a gazdaságban és a politikában is.
Tizenkét éve a szingapúri Nanjang Technológiai Egyetem (NTU) Lee Kong Chian Orvostudományi Karán a transzlációs idegtudományok egyetemi tanára, valamint az NTU Kognitív Neuroképalkotó Központjának igazgatója. Ebből az időszakból melyek azok a tapasztalatok, gyakorlatok, amelyeket sikerrel lehet alkalmazni Magyarországon? Azaz, mit tanulhatunk Szingapúrtól?
Szingapúr titka a „rule of law”, vagyis a jog abszolút érvénye sülése, a teljes transzparencia, illetve a korrupció teljes hiánya. A legnagyobb fizetéseket a miniszterek és a miniszter elnök kapja, határozottan azért, hogy a kötelességükön kívül semmi mással ne foglalkozzanak. Szingapúrban az elitképzés, ahogyan az egész társadalom, abszolút kiválóság- és értékalapú, és ugyanez működik a tudományos életben is. Mire valaki vezető pozícióba kerül, hihetetlenül sok akadályon, „vizsgán” kell átmenni. Lee Hsien Long, Szingapúr nemrég leköszönt miniszterelnöke például az ország alapító atyjának, Lee Kuan Yew-nak a fia, akit nem az apja javaslatára, hanem kiemelkedő képességei és szorgalma okán vettek fel a Cambridge-i egyetemre, ahol matematikából évfolyamelsőként végzett. Érdekesség, hogy éppen a magyar Bollobás Béla volt az egyik mentora (Bollobás Béla a cambridge-i Trinity College tagja, a Memphisi Egyetem címzetes professzora, tavaly óta a HUN-REN Elnöki Köre tagja – szerk.). Diplomásként még végig kellett járnia a katonai, majd a politikai ranglétrát, és csak ezután, saját erejéből lett miniszterelnök.
Mi az, amit viszont mások tanulhatnak Magyarországtól? Melyek azok a magyar sajátosságok, erősségek, amelyekre építeni kell?
A demográfiai helyzet nagyon rossz Szingapúrban, ahogy többek között Dél-Koreában és Tajvanon is. A fertilitás drámaian csökkent, Szingapúrban ma már csak 0,8 körül van a hivatalos ráta, aminek fő oka a gazdasági fejlettségben keresendő. A házasságkötés mellett az első gyermek vállalásának időpontja is jelentősen kitolódott, így a megszületett gyerekek többnyire egykék maradnak a családban. A népességpolitikában tehát Magyarország ösztönző programjai át vehető példaként szolgálhatnak akár Szingapúr számára is.
Nemrég úgy fogalmazott, hogy az agyelszívás, a „brain drain” helyett szívesebben használja az agyak körforgása, vagyis a „brain circulation” kifejezést. Mit tehet azért Magyarország, hogy egy ilyen win-win helyzet részese legyen? Milyen szerepe van ebben a HUN-REN-nek?
Ne féltsük a magyar fiatalokat attól, hogy elmennek más országba dolgozni, ellenben teremtsük meg a feltételeket ahhoz, hogy visszajöjjenek. Szingapúrban 2000-ben indították azt a programot, amelyben évente ötszáz ki választott hallgatót küldenek világszerte a legjobb egyetemekre azzal a céllal, hogy PhD-fokozatot szerezzenek. Az állam szerződést köt velük, támogatja őket a tovább tanulásban azzal a feltétellel, hogy haza kell térniük. Ha egy PhD-fokozatot szerzett fiatal mégis úgy dönt, hogy külföldön marad, ki kell fizetnie a szerződésben rögzített összeget. Az állam pedig vállalja, hogy mire a kikül dött hallgató befejezi tanulmányait, otthon megteremtik számára a megfelelő hátteret, azaz, létrehozzák azokat a kiemelkedő szintű és felszereltségű intézeteket, amelyek azonnal be tudják őket fogadni. Szingapúr megszervezte saját magának, „házon belül” a brain circulationt. Ugyanakkor a világ minden részéről várják és fogadják a külföldről érkező kutatókat. Ez utóbbit mi is szeretnénk bevezetni. Magyarország tudományos teljesítményének növelése érdekében ugyanis a hazai kutatói utánpótlás biztosítása mellett elengedhetetlen a kiemelkedő külföldi kutatók bevonása is.
A szerző az Eurázsia Központ igazgatója.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. júliusi számában jelent meg, A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
