Fotó: iStock
Alföldy Zsigmond Péter
12/09/2024 09:53
Az MoU-t India, az Egyesült Államok, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Franciaország, Németország, Olaszország és az Európai Unió írta alá. A kezdeményezés lényege, hogy különböző infrastrukturális beruházásokkal összekösse Indiát Európával, az Egyesült Arab Emírségeken, Szaúd-Arábián, Jordánián, valamint Izraelen keresztül. Az IMEC keretein belül mind az áru- és adatforgalmat, mind az energiaszállítást jelentős infrastrukturális beruházásokkal támogatnák. Ezek közé tartoznak a közel-keleti vasútvonalak, valamint a kikötők kiépítésével létrejövő új hajózási útvonalak, illetve a nagysebességű adatkábelek és gázvezetékek. A kezdeményezést támogatók állításai szerint az IMEC az indiai-európai kereskedelem szállítási idejét 40%-kal, a költségeit 30%-kal csökkentené.
Az IMEC-kel Európa, India és az Egyesült Államok alternatívát kínálnak a világban egyre szerteágazóbb kínai Övezet és Út kezdeményezésre (BRI). A Közel-Kelet – Izraelt leszámítva – alapvetően nem tagozódik be semelyik oldalra az amerikai-kínai globális rivalizálásban, ahogyan azt sok esetben Európa teszi az USA pártján. Az arab országok racionális politikát folytatnak e téren és aktívan részt vesznek a Kína által a BRI keretein belül felkínált lehetőségekben, ahogyan a nyugat által nyújtott kezdeményezésekben is. Izrael viszont már sokkal egyhangúbban képviseli az amerikai álláspontot, hiszen a zsidó államot közismerten az Egyesült Államok pártfogolja 1948 óta. (A technológia területén ugyanakkor Izrael is fontos kapcsolatokat ápol Kínával.) Az Egyesült Államok szemszögéből az új gazdásági folyosó a Kínával való globális szintű rivalizálás részét képezi, Európának pedig diverzifikációs lehetőség is a kereskedelmi partnereket illetően.
India számára – amely regionális versenyben áll Kínával – az IMEC rendkívül hasznos kezdeményezés a nyugattal való összekapcsolódáshoz és a Kína árnyékából való szabaduláshoz. A szubkontinensnyi ország aktívan építi kapcsolatait a Közel-Kelettel. Ennek egyik példája az izraeli Haifa kikötő indiai megvásárlása, ahonnan az IMEC keretein belül Európába indulhatnának az áruszállító hajók. A Haifa kikötőbe vezető IMEC útvonal még nem épült ki, ahhoz ugyanis a Közel-Keleten több mint 2000 km vasút megépítésére van szükség. Szaúd-Arábia bejelentése szerint kész 20 milliárd dollárt szánni vasúti fejlesztésre, míg az Emírségek már 90%-ban felkészültnek tartja a vasúti infrastruktúráját a projekt kivitelezésére.
Az MoU tavaly szeptemberi aláírásakor sokan az arab-izraeli közeledés motorját látták a projektben. Az egy hónapra rá bekövetkezett terrorista cselekmények következtében viszont pont ez az ellentét az, ami miatt a kezdeményezés megfeneklett. Az Izrael-Hamasz háború egyfelől teljesen lefoglalja Izraelt, amelynek jelenleg nincs arra kapacitása, hogy új kereskedelmi útvonalakat építsen ki Indiával vagy Európával. Másfelől – legalábbis politikai szinten – rendkívül megnehezült az arab-izraeli együttműködés. A leendő IMEC országok közül Szaúd-Arábia még nem rendezte viszonyát Izraellel, sőt ezt továbbra is a független palesztin állam létrejöttéhez köti. Ez egyelőre a terítéken sincs Izraelben, bár a nemzetközi közösség május 10-én bizalmat szavazott egy teljes jogú palesztin államnak az ENSZ Közgyűlésben. A palesztin állam létrehozására nincs, de a Szaúd-Arábiával való együttműködésre van akarat az izraeli fél részéről, sőt a Benjámin Netanjahu vezette ország többször is hangoztatta, hogy az egész gázai konfliktus Irán alattomos terve, amellyel tönkre akarja tenni az két ország közeledését. Rijád nem beszél nyíltan az Izrael felé történő nyitásról, ám az iráni rakétatámadások idején az amerikai titkosszolgálat számára információkat osztottak meg a támadásról, ezzel közvetetten hozzájárulva Izrael védelméhez. Ez jelzi, hogy az ellenséges viszony már jóval enyhébb, még a gázai háború ellenére is. A másik két arab ország – az Emírségek és Jordánia – korábban már normalizálta viszonyát Izraellel, előbbi az Ábrahám Egyezmények keretein belül 2020-ban, utóbbi egy békekötéssel 1994-ben. Mindazonáltal Szaúd-Arábia és Izrael kulcsfontosságúak az IMEC létrehozásához, az ő együttműködésük nélkül fizikailag lehetetlen az új kereskedelmi útvonal Közel-Keleten való átívelése.
Az IMEC jövője kétséges. Ami biztos, hogy a szaúdi-izraeli viszony a jelenlegi konfliktusos helyzetben aligha engedi meg az ilyen szintű együttműködést, ami így az egész projektet megakasztotta. Korábban, a G20-as találkozón Szaúd-Arábia aláírta az MoU-t, ami mindenképpen jelzi az ország szándékát a projekt kivitelezésére. Tekintettel arra, hogy az izraeli kormány asztalán a háborút megelőzően sem szerepelt egy független palesztin állam létrehozása, valószínűsíthető, hogy az arab királyság e feltétel nélkül is belement volna az együttműködésbe valamilyen módon, még ha nem is Izrael hivatalos elismerésével. A szaúdi hozzáállásból feltételezhető, hogy a háború végeztével újra asztalhoz fognak tudni ülni a kezdeményezés aláírói és tovább folytatódhatnak az IMEC-ről szóló tárgyalások, amelyek a távolabbi jövőben a projekt megvalósulásához vezethetnek.
A szerző a Neumann János Egyetem hallgatója.