Fotó: AFP
Kosztur András
20/03/2023 07:00
Bár a háború kezdetén a nyugati és ukrán retorika egyik alaptézisévé vált, hogy az egész világ összefogott Oroszország ellen, valójában hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem így van. Az oroszellenes szankciókhoz a világ országainak nagyjából negyede csatlakozott, elsősorban az Egyesült Államok legszorosabb szövetségesei, azonban Afrika és Latin-Amerika országai, valamint az ázsiai államok többsége nem. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában Kína, India és az Egyesült Arab Emírségek a legtöbb esetben nemmel szavaztak vagy tartózkodtak az ukrajnai háborút érintő kérdésekben, az ENSZ Közgyűlésében pedig Moszkva egy sor másik állam hasonló álláspontjára is számíthatott.
A világ országai így mondhatni négy csoportra oszlottak az orosz–ukrán háborúhoz való viszonyukban. Az euroatlanti szövetségi rendszer (Törökország kivételével) csendes-óceáni szövetségeseivel együtt Ukrajna oldalára állt, a hozzájuk közel álló országok egy sora pedig, bár nem csatlakozott a szankciókhoz, az ENSZ Közgyűlés alapvetően szimbolikus jelentőséggel bíró szavazásain elítélte Oroszországot. A Föld országainak egy szűk csoportja – Belarusz, Irán, a Koreai NDK vagy Szíria – nyíltan támogatja Oroszországot, mások pedig, bár a mielőbbi béke mellett foglalnak állást, őrzik baráti semlegességüket Moszkva irányában, sőt gyakran a Nyugat kérései vagy fenyegetései ellenére is bővítették diplomáciai és gazdasági kapcsolataikat az oroszokkal. Ez utóbbi csoportba tartozik a már említett Kína, India, az Öböl menti arab államok, de Indonézia vagy Pakisztán is.
Olajozott kapcsolatok
Az együttműködések bővülésének fő területe az energetika. Ezalatt nem csupán az orosz energiahordozók – olykor a piaci árnál olcsóbban történő – felvásárlását kell érteni, bár kétségkívül ez sem elhanyagolható. Sőt! Oroszország a szankciók miatt kieső Európa felé irányuló szénkivitelét teljesen át tudta irányítani Ázsiába. 2022 augusztusában az orosz szénexport több mint 85 százaléka három országban, Kínában, Indiában és Törökországban kötött ki, és a távol-keleti piacnak köszönhetően még októberben, tehát a szankciók életbelépése után több hónappal is sokéves csúcson volt az orosz tengeri szénkivitel.
Hasonló a helyzet az orosz kőolaj kapcsán is. Kína vált annak legnagyobb felvásárlójává, de különösen szembetűnő volt a növekedés India esetében, amely olyan mértékben növelte az addig csekély részesedéssel bíró orosz olajimportját, hogy Oroszország egy időre a fő kőolaj-beszállítójává, a 2022. április és szeptember közötti adatok szerint pedig általánosságban is az ötödik legnagyobb kereskedelmi partnerévé vált – miközben a 2021/2022-es évet még a 25. helyen zárta. Az orosz kőolajexportnak kedvezett az is, hogy az OPEC+ államok, élükön Szaúd-Arábiával nem tettek eleget az amerikaiak kitermelés növelésére vonatkozó kéréseinek, sőt valamelyest csökkentették is azt.
Az orosz energiahordozóknak tehát Európán kívül is van piacuk, a szankciók pedig főképp logisztikai gondokat okoznak Moszkva számára. A logisztika nehézségei azonban elsősorban a földgázszállítás terén ütköznek ki, hiszen annak elsődleges és legolcsóbb módja a vezetékes szállítás, aminek kialakítása idő- és befektetésigényes vállalkozás, amely, mint arra az Északi Áramlat-vezetékek sorsa is rámutat, nem mindig térül meg. Oroszország azonban keresi a lehetőséget földgázszállításai átirányítására is. A már működő Szibéria Ereje mellett évek óta tervben van a Szibéria Ereje–2 és –3 vezetékek megépítése Kína felé, az év végén pedig egy orosz–kazah–üzbég „gázunió” lehetősége merült fel, az országok közötti vezetékrendszerek bővítésével. Egy orosz–pakisztáni közös projektről még 2015-ben született megállapodás, de az amerikai szankciók eddig sikeresen meggátolták azt, most azonban ismét élénk tárgyalások folynak a megvalósítását illetően. A földgázzal kapcsolatban azonban a legnagyobb jelentősége annak lehet, hogy Törökország válhat az orosz gáz európai elosztóközpontjává Vlagyimir Putyin orosz és Recep Tayyip Erdoğan török elnök megállapodásai értelmében.
Nagy-Eurázsia
Oroszországot tehát nem sikerült sem diplomáciai, sem gazdasági téren elszigetelni. Jó példa erre, hogy a Sanghaji Együttműködési Szervezet 2022. szeptemberi szamarkandi találkozóján Vlagyimir Putyin orosz elnök és belarusz kollégája, a Nyugat által szintén „elszigetelődésre ítélt” Aljakszandr Lukasenka 12 másik eurázsiai ország állam- és kormányfőjével találkozott, akik együtt a világ lakosságának csaknem felét képviselték. Bár a nyugati sajtóban elsősorban azt emelték ki, hogy Narendra Modi indiai miniszterelnök „megrótta” az orosz elnököt a háború miatt – maga Modi „csodálatos találkozóként” értékelte a Putyinnal folytatott megbeszélését –, Moszkva számára kedvező lehet, hogy rövidesen két közeli partnere, Irán és Belarusz is csatlakozhat a sanghaji együttműködéshez, és elszigetelődésének hiányát jelzi az is, hogy az elsősorban Putyin által szorgalmazott „nagy-eurázsiai együttműködésre” történő utalás a zárónyilatkozatba is bekerült.
Nagy-Eurázsia a Nyugattól való 2014-es elhidegülést követően vált Putyin egyik fő nemzetközi projektjévé, és az integrációk integrációját jelenti. Éppen a Sanghaji Együttműködési Szervezeten keresztül ez a nagy-eurázsiai integráció már megvalósulni is látszik, hiszen tagként, megfigyelőként vagy párbeszédpartnerként az Eurázsiai Gazdasági Unió összes és a kínai Övezet és Út Kezdeményezés legtöbb térségbeli résztvevője ott van, sőt a kínai projekttől tüntetőleg távol maradó India is tagja a szervezetnek.
Átalakuló világrend
A vezető eurázsiai hatalmak Oroszországgal szemben mutatott baráti semlegességét három tényező motiválja. Az egyik a tiszta gazdasági érdek: a hírek szerint több ország is jelentős kedvezményekkel fért hozzá az orosz energiahordozókhoz az elmúlt hónapokban, Törökország pedig ezen túl az orosz gáz, kőolaj és gabona nemzetközi elosztóközpontjává is válhat, amely szintén jelentős haszonnal kecsegtet.
A másik az Egyesült Államok globális hegemóniája elleni küzdelem, illetve annak záró szakasza: az eurázsiai országok lehetőséget kaptak arra, hogy teljesen önállósítsák politikájukat, kihasználva azt, hogy Oroszország és az Egyesült Államok figyelme és erőforrásai is le vannak kötve. Így az egymás közti ellentéteket félretéve igyekeznek tovább csökkenteni az USA elmúlt években megroppanó befolyását, például a nemzeti valutáik használata révén az egymás közti kereskedelemben. Az Oroszország elleni szankciók ehhez megfelelő ürügyet jelentettek, Washingtonnak pedig láthatóan nincs hatalmában az, hogy Moszkvával együtt a fél világot a szankcionált államok sorába vesse, hiszen azzal gyakorlatilag saját magát szigetelné el. Tény azonban, hogy ezek az országok is igyekeznek elkerülni a közvetlen konfrontációt az Egyesült Államokkal, gondoljunk csak az orosz MIR bankkártyák törökországi felfüggesztésére vagy a kínai UnionPay Oroszországból való kivonulására.
Oroszország szakítása a Nyugattal ugyanakkor az olyan, szankcionált államok számára is könnyebbséget jelent, mint Irán, a Koreai NDK vagy Szíria, amelyek maguk is szankciók által sújtottak, így pedig sokkal szabadabban bővíthetik kapcsolataikat Oroszországgal, mivel már utóbbi sem tart a Nyugat büntetőintézkedéseitől, hisz mindenki másnál több szankció sújtja.
A harmadik tényező pedig a világrend földrajzi alapjainak átalakulása, éspedig az euroatlanti súlypont Eurázsiába történő áthelyeződése. Kína gazdasági felemelkedése és ebből fakadó nagyszabású tervei ismét a kontinenst, valamint annak part menti vizeit tennék a világkereskedelem központjává. Törökország pedig, amely a Kínából a Nyugat felé tartó útvonalak legfontosabb csomópontján helyezkedik el, megpróbálja megragadni a lehetőséget, hogy a világkereskedelem központjává és a 21. század egyik valódi világhatalmává váljon. Ebben az eurázsiai rendben pedig India számára Kína hatalmának kiegyensúlyozása szempontjából lehet fontos támasz Oroszország. A legfontosabb keleti államoknak tehát érdekükben áll jelenleg a Moszkvával való jó kapcsolatok fenntartása, és ennek megfelelően cselekednek a háború ellenére is.
A szerző történész, a XXI. Század Intézet vezető kutatója.
Ez a cikk az Eurázsia 2023/I. számában jelent meg.
