Fotó: Hegedüs Róbert
Scheffer Joakim
08/07/2025 22:00
Magyarországon manapság már alig találni klasszikus öltönyházakat — pláne olyat, amelynek alapítója mongol származású. Mi hozta Magyarországra?
Ulziibadrakh Enkhbataar: ’87-ben jöttem Magyarországra a könnyűipari műszaki főiskolára – akkoriban még főiskola volt, ma már egyetem. Sok jót hallottam az országról, abban az időben a „kelet nyugatjának” tartották. A régi rendszer szigorú és zárt volt, de Magyarország még így is sokkal szabadabbnak számított a környező országokhoz képest. Már amikor leszálltam a vonatról, éreztem, hogy jól döntöttem. Sokkal nyugatiasabb volt, mint bármely más keleti ország akkoriban. Miután végeztem tanulmányaimmal, maradni akartam néhány évet, hogy szakmai tapasztalatot szerezzek, mivel főként elméleti oktatást kaptunk. Az első munkahelyem egy öltönygyártó cég volt, itt éreztem először, hogy ezt én is tudnám csinálni, talán még jobban is. Ez indított el az önálló vállalkozás irányába. Kezdetben egy kisebb csapattal, hat-hét emberrel indítottam el a Titem Kft.-t, és aztán szépen lassan elkezdtünk fejlődni.
Ez a fejlődés pedig jól látható, elég csak körbe néznünk az üzletben. Mit kell tudnunk a Titemről?
U.K.: Ma az ország egyik legkorszerűbb üzeme a miénk. Minőségi öltönyöket gyártunk. A fejlődéshez nagyon sokat segítettek az állami és uniós támogatások. Több pályázatot is nyertünk, ennek köszönhetően tudtuk beszerezni a legmodernebb vasaló-, varró- és szabászgépeket. Ezekkel gyorsabbak és hatékonyabbak vagyunk, ráadásul részben a munkaerőt is tudják helyettesíteni. Vannak automatizált rendszereink, amelyek jelentősen növelik a termelékenységet. Így kevesebb dolgozóval is el tudjuk látni ugyanazt a mennyiséget. Nagy figyelmet fordítunk a fenntarthatóságra is, az energiaigény jelentős részét napelemparkunk szolgáltatja, télen pedig a vasalási folyamatból keletkező hővel fűtünk, tehát gyakorlatilag nincs fűtésszámlánk.
Sándor Nicolaus: Azt sem szabad kihagyni, hogy a szöveteink is egyre inkább természetes anyagokból készülnek. Korábban sok műszálas anyaggal dolgoztunk, ma már leginkább gyapjúval, pamuttal, lennel és selyemmel. Mostanra a gyártásunk 80 százalékát ilyen, természetes összetételű szövetek teszik ki.
Mennyire elterjedt ez a gyakorlat a hazai vállalatok körében?
S. N.: A tapasztalat azt mutatja, hogy az iparágban nagyon gyakori a kevertszálas anyagok használata. Sok helyen kizárólag poliésztert használnak, legfeljebb 10 százalék gyapjút kevernek bele, és aztán már gyapjúöltönyként árulják. Ennek viszont egészségügyi következményei is lehetnek. A standard gyakorlat az, hogy ahol lehet, ott kevertszálas anyagokat alkalmaznak, ugyanez igaz a fast fashionre is. Most viszont elindult egy új fenntarthatósági trend, amely visszatér a természetes alapanyagokhoz: len, gyapjú, selyem – ezeket mi is használjuk. A fast fashionben is kezd megjelenni ez az irány, viszont ott ez árban nem fenntartható. Mint feltörekvő magyar luxusmárka, megengedhetjük magunknak, hogy drágább anyagokkal dolgozzunk, mert nem tömegtermékeket gyártunk, hanem egyedi darabokat. Nálunk olyan darabokat vásárolnak, amelyeket akár harminc évig is hordanak. Vannak visszatérő vásárlóink, akik időről időre visszahozzák az öltönyüket igazításra: beveszünk belőle, kiengedünk, kicseréljük a bélést. Ennél fenntarthatóbb nincs.
Luxusmárkát említett. Ez azonban – legalábbis ahogy láttam – nem látszik annyira az árakban. Ez hogy lehet?
S. N.: Sok luxuscikket túláraznak, de ez nem mindig a gyártási költségekből fakad, sokkal inkább a márkaértékből. Mi egy kisebb márka vagyunk, egyben az utolsó magyar ruhagyárak egyike. Az árainkat igyekszünk úgy alakítani, hogy a minőség ne legyen elérhetetlen. Maga az anyag sokat számít, de a szabás az, ami igazán értéket ad. Mi az anyagokat rendeljük, nem szőjük, de ami igazán különlegessé teszi a terméket, az az, hogy tudjuk szabni, és tudjuk, hogyan kell hozzáigazítani az ügyfél testalkatához.
U.K.: A szabott öltönyök piacán egyébként kifejezetten erősek vagyunk, különösen azokban az esetekben, amikor valaki nem standard testalkatú. A boltok általában egy szűk méretskálát kínálnak, ami csak a férfiak körülbelül 20 százalékát fedi le. Mi pontosan ezt a rést célozzuk meg. Hat különböző testalkat-típusban gyártunk: subslim, slim, regular, comfort, bodyfit, long fit. Ezekkel körülbelül 90–95 százalékos lefedettséget tudunk biztosítani. Azoknak pedig, akik még ezekbe sem férnek bele, méretre szabunk.
A kiadott munka minősége és gyorsasága mellett a brandépítés egyik kiemelten fontos eleme a névválasztás. Honnan ered a Titem név?
U.K.: A „Titem” koronát jelent mongolul. A névválasztáskor fontos szempont volt a jelentés, de az is, hogy jól nézzen ki, könnyen kiejthető legyen külföldön is, és a betűforma is esztétikus legyen.
S. N.: Van egy érdekes kulturális vonatkozása is. Prémium márkáknál, például az Andrássy úti Rolex üzletben a lábtörlőn „Rolex” felirat szerepel. Pár éve megkérdeztem Bátortól, hogy nálunk miért nincs ilyen. Azt válaszolta: „Ez egy magyar vállalat mongol alapokkal. Mi nem taposunk a szimbólumainkon.” Ez a mongol kultúra része.
U.K.: Nálunk ez szentségtörésnek számít. Még ha itt megszokott is, a Titembe nem töröljük a lábunkat.
Mongóliában mennyire vált megszokottá az öltönyviselés? Ott is sikeres lehetne egy hasonló vállalkozás?
U.K.: Ezt gyakran kérdezik, de őszintén szólva én mindenképpen Magyarországot tartom ideális helyszínnek. Az öltönyviseleti kultúra itt, Európában sokkal fejlettebb, mint Mongóliában. Ráadásul az Európai Unión belül vagyunk, ami egy nagy piacot jelent. Bár jelenleg még kevés a külföldi ügyfelünk, és azok is inkább bérmunkák révén érkeznek, a jövőben szeretnénk külföld felé is nyitni.
Vannak már konkrét tervek?
U.K.: Prágában lesz egy viszonteladó partnerünk, Németországban is megállapodtunk egy céggel, Svédországban pedig két tárgyalás is folyamatban van. Emellett például Ausztria és Svájc irányába is érdeklődéssel tekintünk.
S. N.: Nagy öröm lenne számunkra, ha ez a vállalkozás – Bátor mongol, illetve az én félig magyar, félig német származásommal – egy nemzetközileg is piacképes magyar divatmárkává válna. Ez nemcsak a nemzeti öntudatnak, hanem a korszellemnek is megfelelne. Ez az iparág – a könnyűipar – különösen érdekes, tele színes szereplőkkel és kihívásokkal. Szerintem van benne lehetőség, hogy Kelet-Közép-Európából is kiemelkedjen egy olyan márka, ami nem második akar lenni, hanem valami sajátosat képvisel. Egy olyan egyedi életérzést és különbséget akarunk nyújtani, amit a világ felismer: nem egyszerűen csak egy öltöny, hanem egy Titem-öltöny.
Bár most szemmel láthatóan jól működik az összhang Önök között, nagyon különböző kulturális háttérből érkeztek. Hogyan találtak egymásra, hogyan indult a közös munka?
S. N.: Tíz évvel ezelőtt sétáltam be először az üzletbe. Mindig is zavart, hogy Magyarországnak gyönyörű hagyományos öltözete, népviselete van, és mégsem lehet igazán minőségi, hazai gyártású öltönyt találni. Édesapám találta meg a Titemet, s amint beléptem az üzletbe, rögtön éreztem, hogy különleges helyen járok. Ezt követően törzsvásárló lettem, aztán egyre többször beszélgettünk Bátorral arról, hogyan lehetne együtt dolgozni, fejleszteni az üzletet. Végül abban állapodtunk meg, hogy egy évig pro bono segítek, és ha működik, akkor üzlettárssá válok. Vicces módon, amikor tíz éve először kiléptem innen, azt gondoltam: „Na, ha valaha ennek a helynek társtulajdonosa lehetek, az igazán különleges lenne.” Kilenc év múlva valóra vált. És azt kell mondanom, rengeteget köszönhetek Bátornak: közelebb vitt a mongol kultúrához, ami rendkívül megfogott, és bevezetett a könnyűipar világába is. De ami a legfontosabb: barátok lettünk. Azt hiszem enélkül nem tudnánk együtt dolgozni.
A szerző az Eurázsia szerkesztője.
Ez a cikk az Eurázsia 2025. júliusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
