Faiq Bolkiah a világ leggazdagabb uralkodójának, az 1967 óta a Brunei Szultanátus élén álló, a brit koronától való függetlenné válás, 1984 óta az országot miniszterelnökként is irányító Hassanal Bolkiah unokaöccse. A 77 éves uralkodó maga is lelkes sportrajongónak számított ifjabb korában, de első számú kedvence a lovaspóló volt, játszott is alkalmanként az indiai hadsereg 61-es számú lovascsapatának színeiben. Szeretett tollaslabdázni és squash-olni. Egyik öccse, Jefri Bolkiah herceg, Brunei pénzügyminisztere 1986 és 1997 között, a múlt évezred utolsó éveit az Egyesült Államokban töltötte, miután jogi vitába keveredett a bátyjával és egyben uralkodójával.
Ott született 19 gyermekének egyike, Faiq, teljes nevén Faiq ibni Prince Jefri Bolkiah. A Los Angelesben 1998. május 9-én világra jött fiú tízéves korától az Egyesült Királyságban élt, ott is kezdett futballozni, a Londonhoz közeli AFC Newburyben. Bár nagyon előkelő iskolába járt, jutott ideje arra, hogy a Southampton, az Arsenal, a Chelsea és a Leicester City kölyökjátékosa legyen. Az Arsenal U15-ös csapatával részt vett az Ázsiában nagyon népszerű Lion City Cup nevű tornán, Szingapúrban, ő rúgta a győztes gólt az egyik helyi válogatott ellen. Néhány nappal később lőtt még egy gólt, nem rajta múlt, hogy az Arsenal 4-3-ra kikapott az Eintracht Frankfurttól.
A Chelsea-nél olyan azóta befutott futballistákkal játszott együtt, mint két, immár egyaránt olasz klubhoz tartozó angol válogatott, Tammy Abraham és Ruben Loftus-Cheek. A Leicesternél még profi szerződést is kapott. A „Rókáknál” megkérdezték tőle, miért töri magát, miért edz keményen, hiszen a világ leggazdagabb futballistája. Jót, sőt tiszteletre méltót felelt rá: „Minden testvérem otthon ül, és nem csinál semmit. Én tényleg szeretnék valamit csinálni. Nem akarok olyan lenni, mint ők”.
Nem tetszett neki édesapja életvitele (Jefri Bolkiah-t a Vanity Fair egyszer Playboy Prince-nek, Aranyifjú hercegnek nevezte el, részben azért is, mert az ötvenedik születésnapjára 17 millió dollárért meghívta fellépni Michael Jacksont), a maga tehetségéből akart érvényesülni. Tiszteletre méltó – de a képességei behatárolják pályafutását. Miután Angliában nem tudott befutni, azaz nem jutott el a Premier League-be (de még a Championshipbe vagy a League One-ba sem), eligazolt Portugáliába, a Marítimóhoz.
A 2020–2021-es (coviddal terhelt) idényt Portugáliában, még pontosabban Madeira szigetén, Funchalban töltötte, de ott is csak a B-csapatba fért be. Nem volt elég jó az európai futballhoz. Ezért aztán meglepő húzásra szánta rá magát: Thaiföldre igazolt. Soha korábban nem került brunei labdarúgó a thai első osztályba. A Chonburiban másfél év alatt 31 mérkőzést játszott, majd átment egy másik ottani csapathoz, a Ratchaburihoz.
„Amióta csak az eszemet tudom, focizom, és kicsi korom óta mindig szerettem kimenni a pályára, a lábam előtt volt a labda” – mondta egyszer, ritka interjúi egyikében, megvilágítva, hogy őt nem a pénz érdekli. Körülbelül 250 ezer követője a közösségi médiában szinte csak a futballpályafutásáról láthat képeket, s nem a gazdagságáról. Pedig, tényleg majdnem hússzor akkora vagyona van, mint Messinek és Cristianónak együttvéve.
A szerző sportújságíró, futballtörténész.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. februári számában jelent meg, a teljes verzió csak később válik elérhetővé honlapunkon. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!