Az ASEAN BAC azzal a megbízatással jött létre 2003- ban, hogy visszajelzést és iránymutatást nyújtson a magánszektor részéről a tagállamok vezetőinek az ASEAN gazdasági integrációra irányuló erőfeszítéseinek előmozdítása érdekében. Ezek célja biztosítani az ASEAN folyamatos relevanciáját, rugalmasságát, hatékonyságát és reagálóképességét a regionális és globális kihívásokra, valamint azt a jövőképét, hogy a gazdasági növekedés központja és motorja legyen a régióban és azon túl is. A lobbicsoport szerint a szövetség komoly sikereket tudott elérni, hiszen gyorsabban növekszik és stabilabb, mint más integrációk.
Példaként említhető, hogy az ASEAN-on belüli kereskedelem jelentősen nőtt az Argentínát, Brazíliát, Paraguayt, Uruguayt (és a felfüggesztett tagságú Venezuelát) tömörítő Mercosurhoz képest. „Az ASEAN-on belüli kereskedelem a 25 évvel ezelőttihez képest megtízszereződött. A Mercosuron belüli kereskedelem 20 év alatt csak másfélszeresére nőtt” – nyilatkozta Bernardino Moningka Vega, az ASEAN BAC elnökhelyettese.
Az indonéz üzletember felvetette az Öböl-menti Együttműködési Tanács (GCC) tagjai közötti szankciókat is. A GCC hat közel-keleti ország, nevezetesen Bahrein, az Egyesült Arab Emírségek, Katar, Kuvait, Omán és Szaúd-Arábia gazdasági szövetsége. „Emlékszem, hogy az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia [Bahreinnel és Egyiptommal] együtt szankciókat vezetett be Katarral szemben. Nálunk nincs olyan, hogy az ASEAN-tagok egymást szankcionálják” – jegyezte meg Bernardino, aki a Dél-Ázsiai Regionális Együttműködési Szövetségre (SAARC) – tagjai Afganisztán, Banglades, Bhután, India, Maldív-szigetek, Nepál, Pakisztán és Srí Lanka – utalva az India és Pakisztán közötti kereskedelem alacsony szintjében is megmutatkozó tartós államközi feszültségeket emelte ki.
Az Európai Unióval ellentétben pedig az ASEAN megalakulása óta sértetlen: egy tagállam kilépésére sem került sor. „Tizenöt évvel ezelőtt, ha megkérdeztek volna bárkit, aki az európai gazdaság szakértője, hogy melyik blokkból lépnének ki a tagjai, az ASEAN-ból vagy az EUból?. Nem azt válaszolta volna, hogy az EU-ból. De most itt tartunk, lásd a Brexitet” – tette hozzá Bernardino.
„Azt mondanám, hogy az ASEAN olyan régió, amely nemcsak a növekedés epicentrumát jelenti. Hanem a biztonság központja is. Elismerem, hogy vannak a meglévő szabályozási keretrendszerrel kapcsolatos nehézségek. Néha az ASEAN két lépést tesz előre, aztán visszalép. De ha egy tökéletes világra akarsz várni, akkor lemaradsz” – zárta az értékelését az ASEAN BAC elnökhelyettese.
A tanácsadó testület vezetésének kijelentései – az egyértelmű belpolitikai üzenetértékük mellett – is rávilágítanak arra, hogy ideje felülvizsgálni az ideális regionalizmus kritériumait. Az ASEAN számára elsősorban két tanulságot érdemes leszűrni. Először is, az egyes, eltérő gazdasági erőforrásokkal és költségvetési politikai lehetőségekkel rendelkező országok fiskális és monetáris integrációja csak egy adott küszöbértékig képes növelni a regionális kereskedelem értékét. Másodszor, a részleges (szak) politikai integráció a tagállamok között „időzített bomba” a regionális intézmények legitimitása és fenntarthatósága szempontjából. Következésképpen a regionalizmusértékelések változásától függetlenül ahhoz, hogy az ASEAN a „növekedés epicentrumává” válhasson, továbbra is alapfeltétel marad a tagállamok egyensúlyteremtési- és fenntartási képessége a regionális integráció és a regionális együttműködés folyamatai között.
A szerző az Eurázsia Központ kutatója.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. májusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!