Fotó: AFP/Yoshikazu Tsuno
Scheffer Joakim
16/12/2025 22:20
A sok évszázadra visszanyúló és a mindennapok szerves részét képező teakultúrával rendelkező japánok eleinte nem igazán tudtak „mit kezdeni” a kávéval: kesernyés íze és sötét színe miatt sokáig inkább különleges gyógyszerként tekintettek rá. A kávé aztán a 19. század végén kezdett igazán népszerűvé válni, Tokióban 1888-ban nyílt meg az első európai stílusú kávéház. Ez az időszak, a Meidzsi-korszak egybeesett a japán társadalom feudális viszonyainak felbomlásával és a nyugati minta által vezérelt polgári átalakulásával. A kávé ennek az átalakulásnak az egyik szimbólumává, a modernitás, az új középosztály jelképévé vált.
A sok évszázadra visszanyúló és a mindennapok szerves részét képező teakultúrával rendelkező japánok eleinte nem igazán tudtak „mit kezdeni” a kávéval: kesernyés íze és sötét színe miatt sokáig inkább különleges gyógyszerként tekintettek rá. A kávé aztán a 19. század végén kezdett igazán népszerűvé válni, Tokióban 1888-ban nyílt meg az első európai stílusú kávéház. Ez az időszak, a Meidzsi-korszak egybeesett a japán társadalom feudális viszonyainak felbomlásával és a nyugati minta által vezérelt polgári átalakulásával. A kávé ennek az átalakulásnak az egyik szimbólumává, a modernitás, az új középosztály jelképévé vált.
A 20. század közepétől aztán egyre jobban mélyült el és alakult ki a japán kávéfogyasztás kultúrája. A második világháborút követő szövetséges jelenlét és a nyugati életmód felé fordulás következtében a kávé egyre inkább a mindennapok részévé vált, ugyanakkor szöges ellentétévé vált a teafogyasztás kultúrájának. Míg utóbbi a vendéglátás, a tisztelet és a közösségi kapcsolatok „színtere” volt a társadalomban, addig előbbi sokkal inkább az egyéni életvitelhez kapcsolódik. A japán kávékultúra sokkal inkább szól az egyedüllétről, nyugalomról, elmélyülésről, mint a szociális kapcsolatok ápolásáról, mint ahogyan az például jellemző az arab kávéfogyasztási kultúrára.
Ennek a különleges „társas egyedüllétnek” lenyomatai az úgynevezett kissaten házak, amelyek a mai napig a japán kultúrát megismerni vágyó turisták kedvelt célpontjai. Ezek tulajdonképpen kávézók, azonban ennél mégis többet jelentenek: egyfajta nyugodt „harmadik helyként” szolgálnak az otthon és a munkahely mellett. A letisztult, visszafogott stílusú és hangulatú kissatenek olyan terekké váltak, amelyek – a zajos, nyugati stílusú kávézókkal szemben – olvasásra, gondolkodásra, csendes beszélgetésre adtak helyet. Jellemzőjük a jazz- vagy halk klasszikus zene, a „morning set” (vastag pirítós, tojás, kávé), sötétebb, fa- és bőrbútorzat.
A kissaten egy olyan hely, ahol a kávézás megtartott egy lassabb, meditatív ritmust. A kissaten „életérzéshez” szorosan kapcsolódik a sumiyaki, ami egy különleges japán pörkölési technika. Ennek során a kávészemeket binchö-tán szénnel pörkölik, amelynek köszönhetően a kávé füstös, mély aromával, alacsonyabb savassággal, selymes testtel rendelkezik. Sokak szerint ez az ízvilág a kissaten nyugodt atmoszféráját tükrözi. Napjainkra a japán kávékultúra igen sokszínűvé vált: a tradicionális kávéházak külföldi láncokkal és kisüzemi kézműves pörkölőkkel versenyeznek, valamint egyre nagyobb teret nyer az otthoni „brewing”.
A szerző az Eurázsia szerkesztője.
