Fotó: AFP/Anadolu Agency/Arda Kucukkaya
Német Donát
08/07/2025 22:45
Ez a szerep 2025 elejére új szintet ért el. Donald Tusk és Volodimir Zelenszkij februári ankarai látogatása, a „hajlandóak koalíciójához” való márciusi csatlakozás, valamint a három év után újrainduló orosz– ukrán tárgyalások Isztambulban, illetve Hakan Fidan török külügyminiszter moszkvai és kijevi egyeztetései egyaránt azt mutatják, hogy Törökország nem csupán közvetíteni akar, hanem stratégiai aktorként kíván részt venni a békefolyamatban, annak diplomáciai kereteinek megteremtésétől a békefenntartásig és az újjáépítésig.
A török külpolitika kilépett a puszta egyensúlyozás logikájából, és egyre markánsabban törekszik arra, hogy norma- és struktúraformáló tényezőként jelenjen meg az európai biztonsági architektúrában. Célja nem csupán a háborús helyzet kezelésében való részvétel, hanem az új biztonsági rendszer alakításának aktív és intézményesített befolyásolása. A kérdés immár nem az, hogy Törökország képes-e pozíciót építeni, hanem az, hogy Európa hajlandó-e stratégiai partnerként kezelni Ankarát. A török fél számára a következő időszak tétje az lesz, hogy közvetítői hitelességét, regionális ambícióit és a nyugati bizalom újraépítését össze tudja-e hangolni egy következetes, kiszámítható szerepvállalással. A pozícióépítés így nemcsak cél, hanem alkumechanizmus is lehet a jövő európai rendjében, ahol Törökország már aligha lesz mellékszereplő.
A szerző az MCC Külgazdasági Műhely tagja.
