Ebben az átalakuló környezetben Törökország fokozatosan újradefiniálta külpolitikai mozgásterét. Ankara már a háború kitörésétől kezdve pragmatikus egyensúly-politikát folytatott. Miközben következetesen kiállt Ukrajna területi integritása mellett, és katonai- technológiai eszközökkel támogatta Kijevet, elutasította az Oroszország elleni szankciókat, fenntartva gazdasági kapcsolatait Moszkvával. Az „ukránpárti, de nem oroszellenes” megközelítés nem semlegességet, hanem tudatos egyensúlyozást jelent, amely lehetővé teszi, hogy Törökország közvetítőként lépjen fel a nemzetközi porondon. Elég a 2022-es gabonaegyezményre, a fogolycserékre vagy a tárgyalások előkészítésére gondolni.(...)
A szerző az MCC Külgazdasági Műhely tagja.
