Fotó: AFP/Lindsey Parnaby
Dénes Tamás
05/09/2023 22:30
A legdrágább ötven
Mindez nyilvánvalóan azt láttatja, jelentős párt-, illetve állami akarat támogatta az akkori folyamatokat. Egyrészt a kínai liga megerősítésére érkező játékosok szerződtetését. Már az első fordulat előtti időszakban is szerződtek külföldi futballisták Kínába (a magyarok közül Telek András volt az első 2000-ben), de egy nagy hullám érkezett 2004-ben (megint csak a magyarokra nézve: Kovács Zoltán és Kenesei Krisztián igazolt oda), majd tíz évvel később minden még nagyobb dimenzióba emelkedett. A brazil Vágner Love 2013-as 12 millió eurós megvétele nyitotta meg az „aranykort”, amelyben aztán egyre feljebb és feljebb kúszott a rekord.
A Szuperliga legdrágább ötven vétele – Vágner Love-ét nem számítva – kivétel nélkül mind 2014 és 2020 előtti. A csúcs a brazil Óscaré, 60 millió euróért vette őt meg a Chelsea-től a sanghaji SIPG. Az akkor a pályafutása csúcsán lévő középpályás körülbelül havi kétmillió eurónak megfelelő fizetést kapott. S még ezzel sem számított rekordernek, mert a két argentin, Carlos Tévez 3,3, Ezequiel Lavezzi pedig négy millió eurót kapott, havonta.
Ezzel párhuzamosan kínai cégek, befektetők bukkantak fel európai (valamint ausztrál és egyesült államokbeli) kluboknál. Az UEFA a 2015-ös esztendőről kiadott pénzügyi jelentése szerint abban az évben az európai futballban a kínaiak fektették be a legtöbb pénzt külföldi klubokba.
Az ország kormánya ösztönözte a külföldi befektetéseket. A sport minden korábbinál fontosabbá vált. A tizenharmadik ötéves terv 2016 májusában előirányozta, hogy a sportra fordított összegek 2020-ig elérjék a GDP egy százalékát. Sőt, még meredekebb tervek is születtek: 2026-ig amerikai dollárban kifejezve ötven milliárdról 750-880 milliárdra tervezték emelni. (A világjárvány, illetve a kínai gazdaság fejlődési ütemének lassulása miatt ez szinte biztosan nem valósul meg.)
Húsz klubban Európában
Xi Jinping nem csak a labdarúgó-világbajnokság rendezési jogának majdani megszerzéséről álmodott, de arról is, hogy a válogatott, amely eddig csak egyszer, 2002-ben vett részt világbajnoki tornán, ahonnan szerzett pont és gól nélkül kiesett, meghatározó tényezője tud lenni a futballvilágnak. Európában 2017-ben húsz klub volt kínai tulajdonban, beleértve azokat is, amelyekben kisebbségi tulajdona volt a kínaiaknak. A névsorban olyan klubok szerepeltek, mint a Manchester City, a West Bromwich Albion, az Aston Villa, a Birmingham City, a Wolverhampton Wanderers, az Espanyol, a Granada, az Atlético Madrid, az Internazionale, az AC Milan, az ADO den Haag vagy éppen a prágai Slavia.
Ellentétben, például, az amerikai sportbefektetőkkel és hasonlatosan az arab világból érkezettekhez, nem a profit volt az első számú szempont. Egy – nem biztos, hogy objektív – nyugat-európai elemzés szerint a kínai befektetők motivációja három pilléren állt, ezek közül pedig az egyik Xi Jinping eltökéltsége, az annak való megfelelés volt. De szerepet játszott egy új szempont is: hatalmi vagy éppen reprezentációs célok megvalósítása. Kisebb részben a cég által képviselt termékek – ha volt, van ilyen – számára új piac becserkészése.
A tervek nem, vagy nem teljesen váltak valóra. A 14. ötéves terv immár azt „javasolja”, hogy a külföldre vitt pénzek nagy része térjen haza. A Kína által otthon és külföldön végrehajtott befektetések semmilyen tekintetben sem hozták meg a kívánt eredményt. Az ország gazdasági növekedésének lassulásával egyre életszerűbb kérdéssé vált, hogy a külföldön elköltött pénzt jobban felhasználhatnák otthon. A Kommunista Párt deklarálta szándékát, azt szeretné, ha a befektetők kivonulnának az európai futballból, s inkább a helyi tehetségek fejlesztésére helyeznék a hangsúlyt.
A 2017-ben még húsz kínai tulajdonú (vagy résztulajdonú) klubból már csak tíz maradt. Az Atlético Madridnál a Wanda Group tulajdoni hányada két százalékra ment vissza. (A csoport élén álló Wang Jianlin 2015 és 2017 között Kína leggazdagabb emberének számított.) A Manchester Cityben egy százaléknyi maradt a China Media Capitalnak és az állami tulajdonú CITIC Groupnak, összesen. Érdekes a Slavia Praha helyzete, amely 2016 óta kínai tulajdonban van, de közben váltott tulajdonost. Most a CITIC Europe Holdings kezében van. A Premier League-ben egyetlen klub maradt százszázalékban kínai tulajdonban, mégpedig a Wolverhampton Wanderers.
Derby della Madonnina főműsoridőben
Érdemes még megemlíteni a két milánói óriást. Egy ideig mind a kettő kínai cégé volt, oly annyira, hogy a két csapat, az AC Milan és az Internazionale városi rangadóját, a Derby della Madonninát átnevezték „Kínai rangadóra”. Az első egymás elleni mérkőzést azt követően, hogy mindkét klub kínai tulajdonba került, olasz (és magyar) idő szerint 12:30-kor kezdték – az volt a fontos, hogy Kínában főműsoridőben menjen.
A fekete-kékek (Internazionale) főtulajdonosa még mindig Zhang Jindong, illetve cége, a Suning Holdings Group, a klub elnöke viszont a főnök fia, Steven Zhang, illetve a hagyományos kínai nevén Zhang Kangyang, aki huszonhat évesen ült a futballklub elnöki székébe. A város másik klubja, az AC Milan körülbelül háromnegyed milliárd euróért került kínai tulajdonba, de csak rövid időre. Nem egészen egy évvel később távoztak, miután a cégcsoport nem kezdte meg a háromszáz millió eurós hiteltartozás törlesztését.