Hetvenöt év a magyar–kínai sportkapcsolatokban
Még meg sem született a Kínai Népköztársaság, de sportjának képviselői már bemutatkoztak Budapesten. Néhány héttel a népi Kína megalakítása előtt, 1949 augusztusában, a X. Főiskolai Világbajnokság kosárlabdatornáján részt vett a Szabad Kína csapata. Az elnevezés utalt a politikai fordulatra, hiszen a Népsport egy évvel korábban, az 1948-as olimpia idején még arról írt, hogy Csungkajsek (sic!) Kínája vesz részt a londoni játékokon.
Hetvenöt év a magyar–kínai sportkapcsolatokban
Sport

Hetvenöt év a magyar–kínai sportkapcsolatokban

Liu Shaolin Sándor a 2022-es pekingi téli olimpián (Fotó: AFP/Xinhua/Li Yibo)
Dénes Tamás 04/10/2024 22:00

Még meg sem született a Kínai Népköztársaság, de sportjának képviselői már bemutatkoztak Budapesten. Néhány héttel a népi Kína megalakítása előtt, 1949 augusztusában, a X. Főiskolai Világbajnokság kosárlabdatornáján részt vett a Szabad Kína csapata. Az elnevezés utalt a politikai fordulatra, hiszen a Népsport egy évvel korábban, az 1948-as olimpia idején még arról írt, hogy Csungkajsek (sic!) Kínája vesz részt a londoni játékokon.

Az FVB-n való részvétel felfogható afféle prológnak, a magyar–kínai-sportkapcsolatok az 1950-es  években váltak intenzívebbé. Mao Ce-tung Kínája igyekezett minél hamarabb bekapcsolódni a szocialista országok sportéletébe, elsősorban a csapatjátékokban. Futballistákat küldött, például, a Baráti Hadsereg Tornájára, s bár késve kapta a meghívást, kosárlabda- és labdarúgó-gárdát a helsinki olimpiára. A futballsportjuk vezetői a finn fővárosban, az Aranycsapat diadalát látva döntötték el, hogy a legfontosabbnak ítélt sportágakra kitalált rendszerben a labdarúgásban a magyaroktól akarnak tanulni. 1954 elején az úgynevezett C-válogatott Sanghajban és Hangzhouban négy hét alatt 10 mérkőzést vívott a helyi válogatottakkal, illetve alkalmanként a keret bemutató meccseket játszott, egymás között. A közel 30 játékosból álló küldöttség Szusza Ferenc vezérletével mind a tíz mérkőzést megnyerte. Az ott látottak csak fokozták a kínaiak eltökéltségét: Magyarországra kell küldeni a jövő válogatottjának játékosait. A küldöttség 1954 áprilisában érkezett Budapestre, többségükben fiatal, húsz év körüli játékosokkal. Végül másfél évet maradt a mag, bár közben akadtak személycserék. Mindent egybevetve 83 mérkőzést játszottak, magyar és a környező országbeli külföldi ellenfelekkel szemben, sőt, részt vettek a varsói VIT-en is. Annyira elégedettek voltak, hogy kérvényezték, edzőjük, Ember József kövesse őket Kínába. A szakoktató végül mehetett, sőt vitte magával kollégáját, Szabó Pált is. Munkálkodásuk eredményét, sikerét, áttételesen az is jelzi, hogy 1958 és 1986 között „magyarországiak” vezették a kínai válogatottat.

A helsinki olimpia magyar sikerei felkeltették a kínaiak érdeklődését más sportágak magyar szakemberei iránt is. Dolgoztak kint, például, úszóedzők, Jáki István és Hirsch Károly. Előbbi tanítványa, Mu Suan-su magyar bajnok is lett a 100 m-es mellúszásban, 1954-ben. De járt az ötvenes években sportküldöttség Kínából már az 1954-es, újabb Főiskolai Világbajnokságon, aztán 1959-ben kosárlabda-csapatot küldtek, de talán a legérdekesebb az volt, hogy az addig világelső magyar asztalitenisz, viszonozva a kínaiak előző évi vendégszeretetét 1959-ben már népes küldöttséget fogadott – más kérdés, hogy a magyar kollégák nem voltak igazán kíváncsiak edzésmódszereikre, bemutatóikra.

Kétségtelen, hogy a hatvanas évek törést hoztak nem csupán a magyar–kínai politikai, de a magyar–kínai sportkapcsolatokban is. Bár Mao elnök halála, illetve a Négyek Bandájának letartóztatása után újra élénkebbé vált a kapcsolat, újra mentek ki magyar edzők (Hajba Antal, például, a kajak-kenu világából), a nagy változást az is jelentette, amikor először kínai edző érkezett Magyarországra, a röplabdasportunkat segíteni. Sun De-li két különböző időszakban a Vasasnál és a női válogatottnál is dolgozott. A következő állomás egy ötéves kora óta Budapesten élő kislány, Li Bin betörése jelentette az asztalitenisz-válogatottba, ő az egyedüli született kínai, aki kiegészítőemberként bár, de Európa-bajnoki címet is nyert a magyar női csapattal.

A 2000-es évek óta eleje óta még inkább kinyílt a világ, magyar futballisták is szerződtek Kínába (Telek András, Kovács Zoltán, Jagodics Zoltán, Kenesei Krisztián, Huszti Szabolcs, Elek Ákos, Guzmics Richárd, Kádár Tamás, a válogatottakat említve), sőt Kenesei pekingi klubjából bekerült a válogatottba is. Akadt már valóban világklasszis kínai légiós magyar női asztaliteniszcsapatban: a 2000-ben egyéniben olimpiai ezüst-, párosban aranyérmes Li Yu a Postás-Matávban játszott nemzetközi kupamérkőzéseket.

A magyar–kínai sportkapcsolatok koronája (bár az elválás a színfalak mögött talán nem csak fanfárokkal teli volt) kétségtelenül Zhang Jing, illetve, ahogyan mi, magyarok hívtuk, Lina szerepvállalása volt a rövidpályás gyorskorcsolya-sportunkban. Már 2012-es Budapestre érkezése előtt foglalkozott Kínában (még 2007-ben) a magyar–kínai vegyes házasságból született Liu fivérekkel, aztán immár velük együtt emelte egy időre a sportág legszűkebb elitjébe Magyarországot. A Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Koch Viktor, Burján Csaba összeállítású váltó 2018-ban megszerezte a téli olimpiák első magyar aranyérmét. Ádo, azaz Liu Shaoang aztán 2022-ben egyéni olimpiai bajnok is lett. A Liu fivérek immár kínai színekben versenyeznek, Lina irányításával.




A szerző futballtörténész, sportújságíró.


Ez a cikk az Eurázsia 2024. októberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!

A weboldalunkon sütiket (cookie-kat) használunk. Az Ön beleegyezésével ezeket arra használjuk, hogy mérjük és elemezzük a weboldal használatát.
Információk és beállítások