Ha Thaiföldre gondolunk, elsőként talán a rizs, a fűszeres ételek vagy a trópusi gyümölcsök jutnak eszünkbe, pedig az ország kávékultúrája legalább ilyen izgalmas. A kávé története a 19. század végére nyúlik vissza, amikor V. Ráma király kezdeményezte a termesztését, hogy csökkentse a rizstől való gazdasági függést. A 20. században Bhumibol király továbbfejlesztette a kezdeményezést, alternatívát kínálva az északi hegyvidékeken elterjedt ópiumtermesztés helyett. A kávécserjék elsősorban Chiang Mai és Chiang Rai tartományban találtak ideális éghajlati feltételekre, míg délen főként robustát termesztettek.
Az 1970-es évektől Thaiföld megjelent a világpiacon is, először robustával, majd az 1990-es évektől arabicával. Az északi hegyvidékek – Doi Chang, Doi Tung vagy Khun Chang Khian – ma világszerte ismert termőterületek, ahol olyan fajták teremnek, mint a typica, bourbon vagy a nemrég bevezetett thai geisha. Ezek a kávék csokoládés, citrusos, virágos jegyekkel hódítják meg a fogyasztókat.
A thai kávékultúra nemcsak a termesztésről, hanem a különleges fogyasztási szokásokról is híres. A hagyományos kafe boran (thai eszpresszó) lassabb főzési módszerrel készül, így erőteljes, komplex ízvilágot ad. A phin filterrel főzött kávé karamelles, csokoládés karakteréről ismert, gyakran sűrített tejjel lágyítva. A forró éghajlaton különösen népszerű az oliang (jeges kávé), amelyet fűszerekkel – például kardamommal vagy csillagánizzsal – tesznek különlegessé.
A kávé szorosan összefonódott a helyi közösségekkel, különösen az északi hegyvidék törzsi falvaival, ahol generációk óta termesztik és dolgozzák fel a babokat. A modern kávéturizmus – ültetvénylátogatások, kóstolók, „bean-to-cup” élmények – ma már fontos részei a thai vendéglátásnak.
Thaiföld mára a világ 25 legnagyobb kávétermelője közé tartozik, és erős szereplő a különlegességek piacán. Az olyan kezdeményezések, mint a Coffee++ projekt vagy a Thai Coffee Association, a fenntarthatóságot és a kisbirtokos gazdák támogatását helyezik előtérbe.