Az elemző sokáig keresgeti a jelzőt arra, milyen is 2024-ben az ázsiai futball: talán a kétarcú a jó válasz. Meg annak rögzítése, hogy – leszámítva a sportágban valóban nem számottevő óceániai zónát – az ázsiai válogatottak színvonala továbbra is elmarad, nemhogy az európai és a dél-amerikai, de az észak- és közép-amerikai, valamint az afrikai gárdák színvonalától is. Független attól, hogy a legutóbbi, katari világbajnokság áttörést hozott abban, hogy a torna legjobb tizenhat csapatából három is ázsiai volt.
Mi a pozitívum? Továbbra is akadnak magasan jegyzett ázsiai légiósok Európában – igaz, nem sok –, s bár a mi kontinensünkről figyelve ellentmondásos a szaúdi liga új korszakának első éve, nem vitatható, hogy minden korábbinál több minőségi futballista szerződött 2023-ban európai klubból a szaúdi ligába. Az ázsiai futball mégis megmaradt az ázsiaiaknak.
Az Ázsia-kupán 24 válogatott vett részt, miután az AFCnek 47 tagszövetsége van, gyakorlatilag majdnem minden második ott lehetett a kontinensbajnokságon. Némi reflexió a csapatok játékerejére, hogy ezek közül csupán hat áll a FIFA-ranglistán a 20-61. hely között, további tizenkettő a 67. és 99., a maradék pedig a 101–149. hely között.
Az ázsiai szövetségnek öt alszövetsége van, ezek közül a déli játékereje nagyon gyenge, a délkeletit a vendég Ausztrália valamennyire felhúzza. Kelet (konkrétan a dél-koreai és a japán válogatott) elveszítette a vezető szerepét, noha a legjobb európai légiósok, mint Son Heung-min (Tottenham), Kim Min-jae (Bayern München), Lee Kang-in (PSG), Endo Wataru (Liverpool), Minamino Takumi (AS Monaco) és Tomiyasu Takehiro (Arsenal) e két csapatban játszottak.
A japánok balszerencsések voltak (a 96. percben kapott tizenegyesgóllal estek ki az irániak ellen a negyeddöntőben), a dél-koreaiak ellenben egy ideig szerencsések (kétszer is szétlövésben mentek tovább), de aztán elbuktak az elődöntőben a torna meglepetéscsapata, a jordán legénység ellen. Ami Közép-Ázsiát, illetve az oda tartozó csapatokat illeti, Irán eljutott az elődöntőig, de ez kisebb meglepetés, mint az, hogy két szovjet utódállam, Üzbegisztán és Tádzsikisztán is befért a legjobb nyolcba.
Az elmúlt években az Öböl-menti (más megfogalmazás szerint az arab), a nyugat-ázsiai alszövetségbe tartozó csapatok léptek a legnagyobbat előre. Nincs érv az ellen, hogy 2024-ben ők uralják az ázsiai futballt. A 12 tagországból tíznek a csapata ott volt a katari tornán, a nyolcaddöntő tizenhat csapatának a felét ők adták. Az egyetlen negatívum, hogy onnan csak kettő lépett tovább, pozitívum, hogy mindkettő bejutott a döntőbe: a házigazda Katar és a meglepetéscsapat Jordánia.
Mind a két válogatott ázsiai klubokban játszókat vonultatott fel. Mind a 26 katari hazai klubban futballozik, a jordánok közül tizenhatan otthoni egyesület tagjai, a többiek, kettő kivételével más ázsiai alakulat kötelékébe tartoznak. (A két kivétel: Sarara líbiai, Musza el-Tamari francia klub tagja.) A 624 benevezett játékosból egyébként 497 ázsiai klubhoz tartozott, 117 európaihoz, s csak tízen a többi konföderáció valamelyik alakulatához. A katariak végül visszaültek a kontinens futballjának trónjára, megvédték címüket. Japán 2004-es elsősége óta övék az első címvédő válogatott. A jordánok elleni 3-1-es győzelem bevonult a futballtörténelembe: korábban még nem fordult elő, hogy egy kontinensbajnoki torna döntőjében a hazai pályán játszó győztes mindhárom gólját büntetőből szerezze.
A szerző sportújságíró, futballtörténész.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. márciusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
Az e-sport néhány év alatt meghódította a világot. Milliók hobbijából milliárd dolláros iparággá fejlődött. Ma már több tízezren mondhatják el magukról, hogy játékosként az e-sportból élnek, itt is értelmezhetővé vált a „profi sportoló” kifejezés. Olyan játékok váltak világszerte népszerűvé az e-sport-közösségben, mint a League of Legends (LoL), a Fortnite, a Dota 2 és a CS:GO. Egy nemrégiben elkészített tanulmány szerint a Koreai Köztársaság és Kína az e-sport két vezető nagyhatalma, megelőzve Dániát, az Egyesült Államokat és Svédországot.
„Nincs olyan, hogy kínai vagy japán harcművészet, mert addig, amíg nem három kezű, hat lábú emberek születnek, csak egyféleképpen lehet harcolni” – állította Bruce Lee, a hongkongi származású kínai harcművész-színész-producer. És ő aztán tudta. A 20. század filmes ikonja ettől még létrehozta a maga harcművészeti iskoláját, a jeet kune do-t. Ami akárhonnét nézzük, egyike a sok féle tanításnak a küzdősportok nagy családjában.
Már száz nap sincsen a július 26-án kezdődő párizsi olimpia nyitányáig. Tartják magukat az előrejelzések: a majdani éremtáblázaton három ázsiai ország is az első tíz között végezhet. A Gracenote Sports adatszolgáltató és elemző cég a kínai csapatot a második helyre várja az éremtáblázaton, ebben aligha van meglepetés. Viszont arra már felkapjuk a fejünket, hogy a japánokat a negyedik helyre jelölik.