Az 50 éves korában, 2017-ben elhunyt Naim Süleymanoğlut gyászolja egy szurkoló (Fotó: AFP/Ozan Kose)
Dénes Tamás
30/10/2023 06:51
A törökök az 1936-os, berlini nyári olimpián szereztek először érmet, Yaşar Erkan kötöttfogású birkózó diadalmaskodott. Sportága azóta is kivételes helyet foglal el a török olimpiatörténetben: az eddigi negyvenegy aranyéremből huszonkilencet birkózó nyert. A török birkózás egyébként a hatvanas években volt a legerősebb, a római olimpián a küldöttség mind a kilenc érmét, benne hét aranyat ők nyerték. (Egyikük, Müzahir Sille Polyák Imrét legyőzve lett olimpiai bajnok.)
Ugyanakkor az ötkarikás játékok két legsikeresebb török sportolója súlyemelő, az egyaránt a bulgáriai török kisebbségben felnőtt Naim Süleymanoğlu és Halil Mutlu. Előbbi 1988 és 1996, utóbbi 1996 és 2004 között nyert háromszor. Legutóbb, Tokióban, két aranyat, két ezüstöt és kilenc bronzot nyertek a törökök, a legeredményesebb sportáguk a karate volt, négy medáliával. Mutlu azon kevesek egyike, aki a testsúlya több mint háromszorosát is felemelte.
Galatasaray, Fenerbahçe, Beşiktaş, Trabzonspor. Hagyományosan ezek a klubok alkotják a török futball „uralkodó osztályát”, különösen a három isztambuli klub eredménysora veretes. Az eddigi kilencvenöt bajnokságból hárman együtt hetvennégyet nyertek meg. A Galata érte el a legnagyobb nemzetközi sikert: 2000-ben az UEFA-kupa és az UEFA Szuperkupa győztese is lett. A válogatott történetének legnagyobb sikere a 2002-es, Japánban és a Koreai Köztársaságban rendezett világbajnokságon elért harmadik hely, amely nem csak a nemzetközi futballvilágot, de magukat a törököket is meglepte. Tulajdonképpen nagyjából ez a gárda jutott be a 2008-as, svájci–osztrák közös rendezésű Európa- bajnokságon is az elődöntőbe.
A kétezres évek első évtizedében elért sikereken kívül még valamire nagyon büszkék a törökök a válogatottjukkal kapcsolatban: arra, hogy 1956 elején, a Fener nagy sztárja, az olasz és a francia élvonalat is megjárt Lefter Küçükandonyadis vezérletével, 3-1-re megverték a magyar válogatottat.
A magyar labdarúgás egyébként nagyon sokáig fontos igazodási pont, nagyra értékelt minta volt a törökök számára. Tóth Bélát hajdanán az olimpiai keret edzőjének szerződtették, 1932-ig dolgozott kint ebben a pozícióban. Rajta kívül még hárman irányították a török válogatottat: Molnár Ignác 1948-ban és 1960-ban, Székely László 1957-ben, végül Mészöly Kálmán 1985-ben. Mind a három nagy isztambuli klubban dolgozott több magyar edző is. Eddig tizenöten segítették a török futballt, Singer Samu, Kutik András, Molnár Ignác és Székely László is nyert bajnoki címet, utóbbi kettő nem is egyet.
Az elmúlt években, sőt évtizedekben már edzők, hanem játékosok is szerződnek Törökországba. A Denizlispor kétségtelenül nem a legerősebb ottani alakulat, mégis fontos a két ország közös futballtörténelmében, tekintve, hogy az ottani egyesületek közül onnan került be először játékos (Varga József) a magyar válogatottba. Akadt, akinek kinti pályafutását tragédia zárta le (Tulipán Mihály halálos balesetet szenvedett), s olyan is (Varga Kevin), aki török klub, a Kasimpaşa játékosaként lőtt gólt a magyar válogatott mezében – a törökök ellen. Az elmúlt időszakban Szalai Attila futotta be a legnagyobb karriert a magyar játékosok közül a Süper Ligben, idén nyáron adta őt el a Fenerbahçe a Hoffenheimnek.
A magyarországi török légió játékosai közül tagadhatatlanul Balassa Béla karrierje a legkülönlegesebb: az FTC egykori csatára 1916-ban Fiumébe került, a Tengerészeti Akadémiára, majd annak elvégzése után hajóstisztként elvetődött Konstantinápolyba, vagyis Isztambulba. A Galatasaray csapatának csatára lett, 1921-ben járt a sárga-pirosakkal Budapesten, az Üllői úton, s olyan jól futballozott, hogy a Fradi ismét leigazolta. Akadtak röplabdázóink is a török élvonalban. Mészáros Dömötör 2009 és 2011-ben játszott az Arkas Sporban. Nagy sztárnak számított kint Bardi Gyöngyi, aki az Isztambulban töltött három éve (1987–1990) alatt kétszer is bajnok lett az Eczacibasi csapatával.
A szerző sportújságíró, futballtörténész.
Ez a cikk az Eurázsia 2023. novemberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
Az e-sport néhány év alatt meghódította a világot. Milliók hobbijából milliárd dolláros iparággá fejlődött. Ma már több tízezren mondhatják el magukról, hogy játékosként az e-sportból élnek, itt is értelmezhetővé vált a „profi sportoló” kifejezés. Olyan játékok váltak világszerte népszerűvé az e-sport-közösségben, mint a League of Legends (LoL), a Fortnite, a Dota 2 és a CS:GO. Egy nemrégiben elkészített tanulmány szerint a Koreai Köztársaság és Kína az e-sport két vezető nagyhatalma, megelőzve Dániát, az Egyesült Államokat és Svédországot.
„Nincs olyan, hogy kínai vagy japán harcművészet, mert addig, amíg nem három kezű, hat lábú emberek születnek, csak egyféleképpen lehet harcolni” – állította Bruce Lee, a hongkongi származású kínai harcművész-színész-producer. És ő aztán tudta. A 20. század filmes ikonja ettől még létrehozta a maga harcművészeti iskoláját, a jeet kune do-t. Ami akárhonnét nézzük, egyike a sok féle tanításnak a küzdősportok nagy családjában.