Fotó: AFP/Gianluigi Guercia
László Dávid
01/09/2023 09:00
Ez azonban csak az érem egyik oldala – mutatott rá a döntés után az Eurasia Review-ban megjelent tanulmány. Emlékeztetnek rá, hogy a Nyugat – beleértve az Egyesült Államokat, Európát, de Dél-Koreát és Japánt is – közös értékeken alapul, miközben például Kína és India (vagy egyébként éppen Szaúd-Arábia és Irán) alapvetően riválisok. Ráadásul a nyugati gazdaság még évtizedekig nagyobb lesz, mint a BRICS+ tagoké, az előrejelzések szerint akár húsz évig is eltarthat, míg behozzák a lemaradást.
Figyelmeztetnek arra is, hogy a sokat emlegetett dollártalanítás is bizonyára lassabb lesz, mint arra sokan számítanak. A deviza ugyanis akkor veszíthet pozíciójából, ha az olaj- és gázárakat többé nem dollárban határozzák meg – alighanem ez a legfőbb oka annak, hogy Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek is meghívót kapott. Ezt megerősítik a statisztikák is: beszédes adat például, hogy a nemzetközi devizatartalékok 60%-át dollárban tartják a jegybankok és befektetési alapjaik. Az alternatívának szánt euró aránya inkább csökkent, mint növekedett, 20% körül, míg a kínai jüan aránya mindössze 3%.
A tanulmány szerint egyelőre aligha van esély a dollár lecserélésére; a BRICS államok közötti kereskedelem volumene túlságosan kicsi ehhez. Következtetésük szerint a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy az amerikai dollár valóban veszít majd jelentőségéből, de egyetlen alternatíva helyett kétoldalú megállapodások jönnek létre: például Kína és a Közel-Kelet, Dél-Amerika, vagy Afrika között.
Erre tanít a történelem is. Érdemes felidézni, hogy mi történt a világkereskedelmet uraló brit fonttal: ennek haláltusája több mint ötven évig tartott, a I. világháborútól az 1976-os megalázó IMF-hitelig.
