Wang Huiyao, a pekingi Centre for China and Globalisation alapítója a South China Morning Postban megjelent elemzésében amellett érvel, hogy Kína gyors ütemű megújulóenergia- és digitális infrastruktúra-fejlesztése nemcsak saját gazdasági szerkezetét alakítja át, hanem a globális zöld átmenet egyik meghatározó tényezőjévé is teszi az országot.
A tisztaenergia-telepítések terén Kína példátlan előrelépést ért el: 2023-ban több napelemes kapacitást helyezett üzembe, mint a világ többi része együttvéve, és kétszer annyi szélerőművet állított rendszerbe, mint bármely más ország. A méretgazdaságosság hatására a költségek drasztikusan csökkentek: a napelemek ára egyetlen év alatt, 2023 és 2024 között több mint felére esett vissza, döntően a kínai gyártásnak köszönhetően.
E fejlesztések hatása messze túlmutat Kínán. Afrikában kínai mikronaperőművek és energiatároló rendszerek biztosítanak villamos energiát olyan közösségeknek, amelyekhez korábban nem ért el a hálózat. Délkelet-Ázsiában és Latin-Amerikában pedig olcsó kínai import révén gyorsul a zöld átállás.
Belföldön a megújulóenergia-rendszer példátlan méreteket öltött: 2024-re Kína 436 gigawatt víz-, 521 gigawatt szél- és 887 gigawatt napelem-kapacitással rendelkezett. Az energia országos elosztását a világ legmagasabban fekvő ultranagyfeszültségű távvezeték-hálózata segíti, amely lehetővé teszi az áram több ezer kilométeres szállítását.
Az energia mellett a digitális infrastruktúra is ugrásszerűen fejlődik. 2023-ban Kína 4,5 millió 5G bázisállomást üzemeltetett, amelyek több mint egymilliárd felhasználót szolgáltak ki – ez a globális lefedettség 60 százalékát jelenti. Több mint 110 „gigabit-városban” az 5G-ellátottság meghaladja a 80 százalékot. Az „Eastern Data, Western Computing” program keretében nyolc nagy adatfeldolgozó központ és tíz adatközpont-klaszter épül az ország nyugati régióiban, ahol a megújuló energiaforrások bőségesen és olcsón állnak rendelkezésre.
Wang Kína közlekedési hálózatát is stratégiai erőforrásként mutatja be. A több mint 45 ezer kilométeres nagysebességű vasúthálózat hosszabb, mint a világ többi részének teljes rendszere; az autópályák összhossza 177 ezer kilométert tesz ki. Kína a világ második legnagyobb polgári repülési piacával, hét a tíz legforgalmasabb konténerkikötő közülivel, valamint az elmúlt 13 évben 11 millió konténert Európába szállító vasúti kapcsolataival mélyen beágyazódott a globális kereskedelembe.
A nemzetközi jelenlétet kínai vállalatok külföldi beruházásai erősítik: elektromosjármű-gyárak Brazíliában és Indonéziában, valamint megújulóenergia-projektek Afrikában és Nyugat-Ázsiában munkahelyeket teremtenek, technológiát adnak át és diverzifikálják az ellátási láncokat.
Míg egyes kritikusok a kínai ingatlanszektor gyengeségeire és a járvány utáni felépülés egyenetlenségeire mutatnak rá, Wang hangsúlyozza: a gazdaság többé nem függ egyetlen növekedési tényezőtől. A magas lakossági megtakarítási ráta és a tudományos-technológiai beruházások hosszú távon is fenntartható növekedést alapoznak meg.
Az infrastruktúra multiplikátorhatása révén a kutatási eredmények gyorsan ipari méretű termeléssé alakíthatók. Az akkumulátorkémiai újítások erősítik Kína vezető szerepét az elektromos járművek piacán, míg a nagy teljesítményű számítástechnika és a mesterséges intelligencia áttörései a logisztikától az egészségügyön át az anyagtudományig számos ágazatban kamatoznak.
Wang szerint Kína átalakulása az ingatlan- és olcsó exportvezérelt modellről egy tehetségre, innovációra és fenntartható növekedésre épülő gazdaság felé zajlik. Elismeri, hogy az átmenet kihívásokkal jár, de úgy véli, az ország egyetemei, kutatóintézetei és fejlett infrastruktúrája szilárd alapot biztosítanak a sikerhez.
„A 21. század a zöld technológia úttörőié” – fogalmaz Wang, aki szerint az infrastruktúra, a tudásbázis és a kutatás szinergiája Kínát a globális átalakulás élvonalába helyezi, és megfelelő reformok, valamint alkalmazkodóképesség révén az ország képes lesz meghatározni a jövő gazdasági fejlődésének irányát mind hazai, mind nemzetközi szinten.