Fotó: iStock
László András
08/05/2024 22:00
A 2024-es év választási rekordév. Választások voltak vagy lesznek Oroszországban, Indiában, az Egyesült Államokban, Indonéziában és még sorolhatnánk a kisebb országokat. Soha ennyi ember nem vonulhatott az urnák elé, hogy választásokon döntsön országa jövőjéről. És ugyan az EU nem egy föderális állam, de európai parlamenti (EP-) választásokat is tartanak, majd ezt követően új vezetőket neveznek ki több EU-s intézmény élére is.
Európa a világ egyik legfejlettebb régiója és legnagyobb piaca, ahol mi is élünk. Alapvető érdekünk, hogy végre megtörjük a válságok ördögi körét. Az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság öt év alatt egyik válságot sem tudta sikeresen kezelni. A migrációs válság 2023-ban visszatért a 2016-os csúcs közelébe. A koronavírus-járvány után az EU még ki sem fizette a gazdasági talpraállítás érdekében elfogadott segélycsomag támogatásait, amikor az orosz-ukrán háború kapcsán hozott elhibázott gazdasági szankciók újabb ütést mértek az EU-s országok gazdasági kilátásaira, és az európaiak kárára sokkal előnyösebb helyzetbe hozták az Egyesült Államokat és Kínát.
Az EU-helyzetét pedig tovább rontja a politikai-ideológiai alapon erőltetett gazdasági zöldítés, ami ellen az ipar és a gazdák is tiltakoznak, valamint a világgazdasági folyamatokra fittyet hányó politikai kísérletek, amivel megpróbálják az orosz és kínai gazdaságokat leválasztani az európairól.
A közvélemény-kutatásokból világosan látszik, hogy az európai emberek elégedetlenek, és gyökeresen más irányt szeretnének, mint amit a brüsszeli elit képvisel. Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi kell ahhoz, hogy Európa kilábaljon a sorozatos válságokból, és visszaszorulását a nemzetközi színpadon meg lehessen fordítani. Illetve kin vagy min múlik ez?
Az EU nagy tagállamai, hagyományosan a francia-német tandem, mindig meghatározták a közös EU-s irányvonalakat. Az ő gazdasági növekedésük és politikai helyzetük rányomta bélyegét az EU egészére. Velük szemben részben az Egyesült Királyság tudott ellensúlyt képezni. A legutóbbi, 2019-es európai választások óta azonban az Egyesült Királyság kilépett az EU-ból, és maga is politikai és gazdasági nehézségekkel küszködik. A konzervatív kormány történelmi vereségre számít a következő választásokon. Németországban a baloldali kormánykoalíció egyre mélyebb politikai és gazdasági válságot okozott, különösen a zöldek ámokfutásának köszönhetően. Felmérések szerint a három koalíciós pártból a liberálisok nem ütnék meg a parlamenti küszöböt, a zöldek és a szocialisták pedig csak 13 és 15 százalék körül mozognak. A francia elnök pártjának támogatottságát az európai választásokon szintén 20 százalék alatt mérik, és messze lekörözi őt a jobboldali Nemzeti Tömörülés.
A német gazdaság 0,3 százalékkal zsugorodott 2023- ban és 2024-re sem számolnak sokkal jobb eredményekkel (0,1 százalékos növekedés). A franciák is csak egyszázalékos növekedésre számítanak 2024-ben. Az eurozóna növekedését majdnem pont e két ország átlaga adja, 0,6 százalékkal.
Az ő népszerűtlen migrációs politikájukat, háborús és szankciós politikájukat, valamint zöldpolitikájukat a brüsszeli politika még alul is múlja. És ezek ellenpontjaként tudott megerősödni a francia és a német jobboldal. Kormányra azonban még évekig nem fognak kerülni. Ez csapdahelyzetbe sodort több mint 400 millió embert az EU-ban.
Ha a fordulat még várat is magára a két legnagyobb tagországban, Brüsszelben lesz lehetőség júniusban elfordítani a kormányt. Ahhoz, hogy megtörjük a válságok ördögi körét, vissza kell térni azokhoz az integrációs célokhoz, amelyek a második világháború pusztítása után felemelték Európát. Ennek elemei a béke, a prosperitás és a demokrácia.
Európának nem érdeke egy elhúzódó háború Ukrajnában. Egy új hidegháború és a világgazdaság blokkosodása pedig végképp nem.
Az Európai Szén és Acélközösség, valamint az EURATOM mintájára középpontba kell állítani az energiabiztonságot és az ipart. Az európai gazdaságoknak olcsó energia kell és önálló európai termelési kapacitások. A drága energia versenyképtelen helyzetbe hozta az európai ipart, az ipari termelés fokozatos kiszervezése Európából pedig oda vezetett, hogy az EU-ban az egészségügyi eszközök és vakcinák gyártása nem tudta kielégíteni a koronavírus-járvány miatt keletkezett keresletet. Most pedig a védelemipar se tudja kielégíteni az EU-s országok védelmi szükségleteit. Válsághelyzetben a közös piac rendre kudarcot vallott.
A gazdasági talpraállás mellett azonban ugyanolyan fontos a szellemi és kulturális talpraállás. Határainknál meg kell állítani a tömeges illegális bevándorlást és vissza kell szorítani az Amerikából behozott gender-ideológiát, a fajalapú áldozatpolitizálást és a cenzúrával felérő cancel culture-t.
Hogy mindez lehetséges-e? Csak akkor, ha azok, akik a józan ész talaján állnak, elfoglalják Brüsszelt.
A szerző külpolitikai szakértő, a Fidesz képviselőjelöltje az európai parlamenti választásokon.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. májusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
