Fotó: NASA
Sándor Nóra Anna
06/09/2024 22:00
Az 1950-es évek végén indult, eredetileg kétszereplős űrverseny ma már jócskán kiegészült és a nemzetközi közösség számos tagja foglalkozik intenzíven az űrkutatásban rejlő lehetőségekkel és többek között a Hold felfedezésével. Az Egyesült Államok és Oroszország (Szovjetunió) mellett ma már olyan államok is kulcsszerepet töltenek be az iparágban, mint Kína, India, Japán, Dél-Korea, az Egyesült Arab Emirátusok vagy Ausztrália.
Napjainkig öt államról mondható el, hogy történelmet írt: Oroszország (1966), az Egyesült Államok (1966), Kína (2013), India (2023) és Japán (2024) hajtottak végre sikeres holdra szállást (soft-landing, tehát sérüléssel nem járó, tervezett landolás). Mindmáig az Egyesült Államok azonban az egyetlen ország, amely embert is tudott a Holdra küldeni (1969), bár ez hamarosan megváltozhat. A 2024 és 2033 közötti időszakra eddig 155 Hold-missziót jelentettek be olyan államok és szervezetek, mint az USA, Kína, Kanada, az Európai Űrügynökség (European Space Agency – ESA), Oroszország, India vagy éppen Japán.
Azon túl, hogy a Hold-missziók célja (újból) ember küldése az égitestre, egyre inkább felmerül az igény holdbázisok létrehozására is, amelyek később nagy mértékben könnyíthetik meg a munkát távolabbi missziók sikeres teljesítéséhez, például a Marsra. Állandó holdbázisok létrehozására kiváló példa a NASA Artemis-programja, vagy éppen Kína és Oroszország 2021-es megállapodása egy közös holdbázis (International Lunar Research Station – ILRS) építéséről, amely 2025 és 2035 között valósulhat meg. A két bázis infrastrukturális feltételeinek létrehozása már megkezdődött: míg a NASA 2024 májusában jelentette be, hogy holdvasút építését tervezi, amely a 2030-as években jelentős mértékben megkönnyítheti a tervezett holdbázis működtetéséhez szükséges rakományszállítást az égitesten, addig Oroszország ugyanebben a hónapban jelentette be, hogy megkezdte a kínaiakkal közös holdbázis energiaellátását biztosító atomreaktor építését.
A Hold-missziók olyannyira szerves részét képezik a modernkori űrkutatásnak, hogy az államok sorra jelentik be asztronautáik holdra szállásának tervezett időpontjait: míg az Egyesült Államok 2026-ra tűzte ki az újbóli holdra szállást az Artemis III misszió keretein belül, addig Oroszország 2029-re, Kína 2030-ra, míg India 2040-re tervezi, hogy első ízben embert küld kísérőbolygónkra.
A Holdban, valamint az űrgazdaságban rejlő potenciális előnyök kihasználása érdekében Kína már 2019-ben bejelentette, hogy 2050-ig létrehozna egy Föld-Hold Gazdasági Zónát (Earth-Moon Economic Zone), amely az előzetes várakozások szerint 10 ezermilliárd USD bevételt generálna évente. Bár a terv konkrét részleteiről mindmáig kevés információt közöltek a kínai hatóságok, anynyi bizonyos, hogy az ázsiai óriást nem hagyja hidegen a világűr és dominanciára törekszik a kozmoszt illetően.
A Hold felfedezése és meghódítása az olyan erőforrások miatt is alapvető fontosságú, mint a víz, a kén, az alumínium, a vas, a hélium-3 izotóp, a kalcium, a titán, a mangán, a króm és az oxigén (ez utóbbi azonban nem gáz, hanem szilárd halmazállapotban, a felszínt borító regolitban, oxid formában lelhető fel). Vizsgálatok szerint a Hold felszínét borító regolitnak nagyjából 40-45 százaléka tartalmaz oxigént oxidként lekötve ásvány vagy üveg formájában, ebből elektrolízissel lehetne oxigént előállítani, amely azonban jelenleg rendkívül energiaigényes. Az emberiség jövője, valamint más bolygók feltérképezése szempontjából még talán ennél is fontosabb a kínaiak felfedezése: a Chang’e 5 űrszonda által visszahozott kőzetminták elemzése során kiderült, hogy több víz van a Holdon, mint arra korábban számítottak. Becslések szerint körülbelül 268 ezermilliárd liter (71 ezermilliárd gallon) víz rejtőzhet az égitesten üveggyöngyökbe zárva. Ez a mennyiség már elég lenne 100 millió olimpiai méretű úszómedence megtöltéséhez. Összehasonlításképp, becslések szerint a Földön 1233,91 kvintillió (10 a harmincadikon) liter víz (326 kvintillió gallon) található. A Holdon talált víz azért is jelentős, mert a különféle missziók során a Földről a súlya, valamint a gravitáció miatt nagyon nehéz eljuttatni a vizet a Holdra, az űrben található víz így felbecsülhetetlen értékű a holdbázisok működtetéséhez. A vízen és az oxigénen túl a Holdon található nyersanyagok azért is fontosak, mert ezek jövőbeli kitermelése és feldolgozása távolabbi, például Mars-missziókhoz is szükséges alap- és üzemanyag-előállításhoz is jól jöhetnek (pl. alumínium és titánium ötvözetből készült szerkezeti elemek, szilícium alapú napelemcellák, illetve a fúziós reaktorok üzemanyagaként is aposztrofált hélium-3 izotóp). A modern korban használt fejlett technológiák, mint például félvezetők, mobiltelefonok, szélturbinák és mágnesek alkotóelemei, a ritkaföldfémek (lantanoidák, szkandium és ittrium) is megtalálhatók a Holdon, a jelentőségükre és a zöld átállásban betöltött szerepükre tekintettel ezen anyagokért hatalmas a versenyfutás még a Földön is.
Mindezeket is figyelembe véve egyáltalán nem meglepő az, hogy a világűr békés felhasználását célzó szervezet, a Secure World Foundation szerint, aki a Holdat birtokolja, jelentős politikai, gazdasági és katonai előnyre tehet szert és a 21. század nagyhatalmává válhat.
A szerző a Magyar Nemzeti Bank vezető nemzetközi szakértője és ESG-tanácsadója.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. szeptemberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
