Fotó: AFP/Suhaimi Abdullah
Tóth Loretta
20/03/2023 07:00
Itt mindenki otthon érezheti magát: a mindössze hétszáz négyzetkilométeren elterülő városállamban a Chinatown csak egy kőhajításnyira van a Little Indiától vagy éppen a muszlim negyedként ismert Kampong Glamtől, de a tibetiektől kezdve a japánokon át a koreaiakig szinte minden ázsiai kultúra felvonultatja a maga jellegzetes karaktereit a város különböző szegleteiben. A keleti kultúrákat egymásba olvasztó egyvelegnek a minden negyedben fel-felbukkanó, viktoriánus jegyeket is felvonultató s egyúttal a brit gyarmati múltat eltörölhetetlenné tevő európai ihletésű épületek, illetve az azok közé ékelődő modern felhőkarcolók adnak utánozhatatlan arculatot. A nemzetközi közvélemény mégsem emiatt a kivételesen egyedi szimbiózis miatt tartja számon a legek városai között. Sokkal inkább azért, mert a világ egyik legforgalmasabb útvonalának számító, így mind kereskedelmi, mind geostratégiai szempontból kulcsfontosságú Malaka-szoros (a világ hajóforgalmának negyven százaléka a mai napig itt zajlik – a szerk.) partján fekvő országba, úgy tűnik, mindenki magával hozta a maximalizmusát: a kontrasztokkal teli „Oroszlánváros” ugyanis nem titkoltan törekszik a presztízsberuházásokra s arra, hogy lehetőleg minden ranglistán az első helyen végezzen, ha a fenntarthatóságról, az innovációról vagy épp a várostervezés és a zöldmenedzsment egymásba fonódásáról van szó.
Halászfaluból metropolisz
Ennek a hozzáállásnak, meg persze az európai szemmel szokatlanul szigorú szabályoknak és a merev igazságszolgáltatásnak köszönhetően juthattak el mostanra odáig, hogy az 5,5 millió lakosú, száz százalékban urbanizált szigetország eredményei az oktatás, az egészségügy, a lakhatás és az életminőség területén is kimagaslók. De Szingapúr abban is példát mutat a világnak, hogy hogyan lehet harmóniába hozni a nagyvárosi életet a természettel: a városállam csaknem ötven százalékát zöld borítja, a várostervezés során ráadásul a zöld- és az okosmegoldások elválaszthatatlannak bizonyultak, így az sem meglepő, hogy a városállam évek óta letaszíthatatlan a világ legjobb okosvárosait tömörítő listák trónjáról.
Felhőkarcolók tágas teraszain kúszó trópusi növények, járdák és forgalmas sugárutak fölé magasló pálmafák és függőkertek, irodaházak ablakain át is utat törő egzotikus virágok és fák teszik egyedivé a városképet, megtörve, de még inkább újraértelmezve a futurisztikus épületek beton-, acél- és üvegelemeinek modern nagyvárosokra jellemző rideg összképét. Egy biztos: Szingapúrba utazni olyan, mintha a (vágyott) jövőbe nyernénk bepillantást – ez azonban nem volt mindig így. Amikor ugyanis a britek 1819-ben gyarmatosították az akkoriban halászfaluként működő területet, a sziget növényzetének 95 százalékát kiirtották; az iparosodás folyamata rendkívüli károkat okozott, s nem kímélte sem az erdőket, sem az őshonos madárfajokat és emlősöket. Az, hogy alig ötven éve nyomornegyed állt a metropolisz helyén, ma már szinte elképzelhetetlen, az átmenet viszont minden bizonnyal nem valósult volna meg a modern kori Szingapúr alapítója és első miniszterelnöke, Lee Kuan Yew, illetve az általa kialakított hírhedt kormányzati stílus nélkül.
Megvalósult stratégiai vízió
Az angliai Cambridge-i Egyetemen évfolyamelsőként jogot végzett Lee 1959-ben, önállóvá válása évében lett Szingapúr miniszterelnöke. Az országot 1990-ig közvetlenül vezette, majd utána a háttérből adott felbecsülhetetlen értékű segítséget. Washingtonban, Pekingben és Moszkvában is rendszeresen kikérték tanácsait. „Nemcsak Szingapúr jövőjét betonozta be, de az enyém is. Minden szingapúriét” – mondta lapunknak a magát kínai-szingapúrinak valló Ziwei, aki szerint bár a világban jól ismert az alapító atya neve, „mégsem értik igazán, mennyire nagy dolgot vitt véghez”. „Amit itt látsz, az egyetlen ember stratégiai víziója” – hangsúlyozta Lee jelentőségét Ziwei a várost kettéosztó Szingapúr-folyó partján ülve. „Tudástőke volt bőven, hiszen Lee kigyúrt agyú, világlátott társasággal vette körbe magát, s nagyon komoly braimstormingok mentek, hogy mi az a nyugati vagy keleti példa, amit át lehet ültetni az itteni gyakorlatba, s mi az, amit nem” – foglalta össze a húszas éveiben járó férfi azt, hogyan él a helyiek emlékezetében az alapító atya. Az 1965-ös függetlenné válást követően márpedig volt dolga elég, Lee a legfontosabbnak mégis a tudatos nemzetépítést tartotta, így lett Szingapúrnak 1959-re saját alkotmánya és zászlaja, 1965-re pedig hivatalos himnusza és négy hivatalos nyelve (megelőzvén az etnikai feszültségeket).
Volt azonban egy valami, amit Lee Kuan Yew még ezeknél is előbbre sorolt a prioritási listán: „A miniszterelnök ma bejelentette azt a kétlépcsős tervet, amelynek értelmében Szingapúrt egy gyönyörű, fákkal és virágokkal teli kertvárossá alakítja, pazarlás nélkül, a lehető legtisztábban és rendezettebben” – olvashatták a szingapúriak a The Straits Times című helyi napilap címlapján 1967. május 12-én. Lee hagyatéka pedig láthatóan tovább él: a 2021-ben kihirdetett Zöld Terv 2030 nevű program szerint ugyanis a városállam 2026-ra háromszáz hektárra növelné a zöldfelületet, 2030-ra pedig kétszáz hektárnyi függőleges erdőt is létrehoznának. Vállalásuk szerint ugyanezen évre egymillió fát ültetnek, és a 2020-as állapotokhoz képest ötven százalékkal növelik a parkok számát – teszik mindezt a fenntarthatóbb jövő és a klímaváltozással szembeni ellenálló képesség megerősítése érdekében.
Magyar hozzájárulás
„Magyar technológia is hozzájárul Szingapúr zöldítéséhez, a Greenhill nevű, ma már nemzetközi vállalat pályafutása például innen indult, amikor a helyi fejlesztési minisztérium alá tartozó Nemzeti Parkok Tanácsával (Nparks) összefogva létrehoztak egy speciális szoftvert, amely mesterséges intelligencia segítségével elemzi a fákat és a növényeket, mértani pontossággal felmérve azok tulajdonságait” – ezt már Pach Judit, Magyarország szingapúri nagykövete árulta el lapunknak. A diplomata hozzátette: a zöldmenedzsment terén még egy vállalat sem ért el olyan magas szintet itt, mint a Greehill. Pach Judit szerint Szingapúrban rendkívül erős ugyan a nemzetközi mezőny, vagyis a Délkelet-Ázsia felé kacsingató magyar vállalatoknak a világ legjobb cégeivel kell versenyezniük, ennek ellenére is sikerül kitűnniük a tömegből. A szingapúriak ráadásul felfigyeltek a magyar know-how értékére: tavaly ősszel volt például egy nemzetközi viszonylatban is jelentős fintech kiállítás, amelynek több panelbeszélgetésén is részt vett Patai Mihály, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke. „Komoly üzenetértéke van, hogy egy ilyen rangos eseményre őt meghívták, ráadásul ezáltal arra is lehetőséget kaptunk, hogy bemutassuk, mennyire innovatív Magyarország. Ezek mind azt mutatják, hogy a szingapúriak fogékonyak a magyar gondolkodásmódra” – magyarázta a diplomata.
A szemléletváltozás szükségességének felismerése, illetve a kimagasló színvonalhoz való ragaszkodás mindenesetre meghozta a gyümölcsét: a „kertváros” ma már egy világszerte elismert sikertörténet, miközben az is biztosra vehető, hogy Szingapúr a jövőben is sok presztízsberuházással fogja kivívni a nemzetközi közösség elismerését.
A szerző külpolitikai szakújságíró, az Eurázsia felelős szerkesztője.
Ez a cikk az Eurázsia 2023/I. számában jelent meg.
