Fotó: Komor családi archívum
04/10/2024 22:00
Emlékezetét ma leginkább utóbbi tevékenysége miatt őrzik a hálás túlélők és leszármazottaik, de mára tudományos kutatások és a magyarországi kultúrdiplomácia is újra felfedezte. Személyében a független Magyarország első tiszteletbeli majdnem-konzulját és a magyar–kínai diplomáciai kapcsolatok egyik első fő szorgalmazóját is tisztelhetjük.
Az asszimilált izraelita magyar Komor család felemelkedése jól példázza az 1867-es kiegyezés utáni zsidó emancipáció nyújtotta lehetőségeket. Kohn Salamon (1828- 86) komáromi rabbi a pesti Izraelita Tanítóképző Intézet tanára, gyermekeiből pedig már fővárosi üzletember, miniszteri tanácsos, író-kritikus, dramaturg, valamint építész lett. Legidősebb fia, Komor Izidor (1860-1942), Pál édesapja, a Millennium évében nekivágott a távoli Keletnek, ahol a Yokohamában már régiségekkel sikeresen üzletelő kuzinjaival, a Kuhnokkal társult. Az addig a Király utcában nevelkedett kisiskolás Pál édesanyjával és három fiatalabb testvérével, köztük a felnőttként Japánba költözött Györggyel (George Komor, 1888-1976) együtt Izidor üzletnyitása nyomán Sanghajban telepedtek le.
Sanghaj központi szerepet játszott Komor Pál életében. Az ópiumháborúk (1839-60) nyomán erőszakkal megnyitott város brit-amerikai ellenőrzés alatt álló nemzetközi negyedében felnőtt, a helyi protestáns német reáliskolában tanult, de a családban magyar nyelven és magyar hazafiságra nevelt Pál tipikus tagja volt a huszadik század eleji gyarmati viszonyokban szocializálódott kozmopolita nyugati közösségnek. Magyar, zsidó, német és brit identitásai mellett elsősorban sanghaji volt. Közel négy évtizeden át végzett munkája, közösségszervezése, valamint harbini oroszajkú zsidó családból származó feleségével alapított családja is ide kötötték. A világvárossá fejlődő Sanghaj aranykorát jelentő két háború közötti időszakban „Sanghaj magyar doyenjeként” tisztelt Komor Pál tekintélyét az első világháború idején alapozta meg.
Komor az apjával együtt kezdte a szibériai táborokba szállított osztrák-magyar hadifoglyokról való gondoskodást, ami minden későbbi karitatív tevékenységének alapjául szolgált. A lágerekbe postázott küldeményekkel, valamint a Kínán át hazaszökő katonáknak, köztük a későbbi sanghaji sztárépítész Hugyecz (Hudec) Lászlónak (1893-1958) is szállásadással segítő apát és fiát a Habsburg főherceg kitüntetéssel, a várost uraló britek pedig az „ellenséges alattvalóknak” járó kiutasítással jutalmazták. Komor közel egy év németországi száműzetés után, 1920 év elején tért vissza Kínába, ahol vállalkozásainak felélesztése mellett rögtön belevetette magát a trianoni békekötés után az ún. „Távol-Keleten” rekedt több százezer magyar katona hazaszállításának lebonyolításába. Az 1920–1922-es Vöröskereszt-mentőakcióban több száz, hivatalos papírjait elvesztetett, Kínán átutazó menekült azonosításával játszott kulcsszerepet. Ennek nyomán az újonnan kialakuló magyar közösség természetes módon emelte maga fölé Komort.