Mahler Ede (Fotó: Rezsabek Nándor ScienceBlog/Mahler-család)
06/09/2024 22:00
Az Ausztriában és Magyarországon tanuló és munkálkodó, zsidó és magyar identitású Mahler kezdetben német, majd budapesti kinevezéseit követően mindinkább magyar nyelven publikálta műveit. Már gyermek korában megismerkedett a héber és arámi nyelvekkel. 1876-ban kezdte felsőfokú tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen és a Bécsi Egyetemen. Asztronómusnak készült, de továbbra is kitartott az ókori Kelet iránti érdeklődése. 1880-ban vette át bölcsészdoktori oklevelét, Az egyenes vonalú sugárrendszer általános elmélete című diplomamunkája matematikai témában született.
Pályafutása kezdetén Mahler tanára, Theodor Egon Ritter von Oppolzer bécsi csillagvizsgálójában helyezkedett el, érdeklődése hamar a csillagászati kronológia felé fordult.
1880-tól rendszeresen publikált matematikai témájú dolgozatokat, majd 1885-ben megjelent első olyan tanulmánya, mely sokrétű szaktudását és szerteágazó érdeklődését az ókori kronológia tudományterületére fókuszálta (A Bibliában említett egyiptomi sötétség csillagászati kutatása). Ezt követően kutatói identitása nagyrészt az ókori időszámításhoz kötődött. Foglalkozott többek között a Kivonulás vagy Jézus kereszthalálának lehetséges dátumával, az óegyiptomi naptárral, de a nemzetközi tudományos közösség által fő művének tartott könyve is ebben a témában jelent meg 1916-ban (A zsidó kronológia kézikönyve).
1899. október 10-én nevezték ki a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának segédjévé, végül 1909-ben őrévé.
Szintén a Nemzeti Múzeum kötelékében nyílt lehetősége hat hetes tanulmányútra Egyiptomba 1909-1910 telén. A tanulmányúton többek között járt Kairóban és környékén, a Fajjúm-oázisban, Beni Hasszánban és Felső Egyiptomban. Mahler ekkor már egy évtizede foglalkozott Magyarország műgyűjteményeiben fellelhető (ó)egyiptomi tárgyak felkutatásával és katalogizálásával, és többször tett javaslatot egy összevont egyiptomi gyűjtemény felállítására.
Mahler Ede elévülhetetlen érdeme az egyiptológia megszervezése Magyarországon. Ő volt az első hazánkban, akit 1898. május 16-án „az ókori keleti népek története és chronologiája, valamint az egyiptológia és assyriológia” magántanárává habilitáltak a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán.
Megalakult a Keleti Népek Ókori Története tanszék, majd 1911. december 2-án a Bölcsészettudományi Kar fogadhatta be Beöthy Zsolt irodalomtörténész egyiptomi tárgyakból álló magángyűjteményét. Budapesten így világszínvonalú egyiptológiai képzés alakulhatott ki saját katedrával, könyvtárral és gyűjteménnyel. Mahler 1910 és 1928 között vezető, nyugdíjba vonulását követően 1938-ig előadó volt az általa létrehozott tanszéken.
A II. világháború idején Mahler tudományos jelentősége okán mentesült a deportálástól. Budapest ostromakor Széchenyi utcai házát bombatalálat érte, mindene elpusztult. Újpesten hunyt el 88 évesen. Bár ingóságai odavesztek, híres tanítványai, Dobrovits Aladár és Wessetzky Vilmos ápolták örökségét: 1950-ben újraindult az egyiptológiai képzés, 1957-ben pedig felállt a Szépművészeti Múzeum önálló Egyiptomi Gyűjteménye.
A teljes, részletes életrajzot ITT olvashatják
