Fotó: Hegedüs Róbert
Scheffer Joakim
02/07/2024 22:00
Az elmúlt hónapokban mintha enyhülést lehetne tapasztalni Kína és a nyugati országok viszonyában, gondoljunk csak Xi Jinping és Joe Biden tavaly novemberi találkozójára, vagy a kínai elnök májusi európai körútjára. Mi állhat emögött?
Az egyik kulcskérdés a kínai gazdaság állapota. Az elmúlt években, részint a koronavírus-járvány, részint az ukrajnai háború miatt, Kína gazdasága komoly problémákkal szembesült. Ez pedig kiemelten fontos a kínai vezetés számára, hiszen ellentétben például Magyarországgal vagy Japánnal, a kínai kormányzatnak nincs teljes mértékben demokratikusnak nevezhető legitimációja. Nincsenek nyugati értelemben vett szabad választások, ezért a kínai kormánynak sokkal nagyobb felelőssége van a nép jólétének biztosítása szempontjából. Ha nem tudják biztosítani a prosperitást, akkor elvesztik legitimációjukat. Ehhez tehát folytatódnia kell a gazdasági növekedésnek, ugyanakkor az elmúlt években a nemzetbiztonságra helyeződött a hangsúly. Éppen ezért Peking sok esetben, nemzetbiztonsági megfontolásból feláldozta jó gazdasági kapcsolatait legfőképp a fejlett, nyugati országokkal és kezdett a fejlődő, nem nyugati államokra koncentrálni. Fontos megjegyezni, hogy ez azért is történt így, mert Európa és az Egyesült Államok az elmúlt években sokkal konfrontatívabb politikát folytatott Kínával szemben, elég csak a kockázatmentesítés (de-risking) és szétválasztás (decoupling) politikájára gondolnunk. Ennek következményeképp a legnagyobb probléma, amivel ma a kínai gazdaságnak szembe kell néznie, az a nyugati országokból érkező közvetlen külföldi tőkebefektetések mértékének csökkenése. Ezt jól látják Pekingben is, éppen ezért az elmúlt évtől kezdődően úgy látom, hogy Kína megpróbálja helyreállítani kapcsolatait a nyugati országokkal, ideértve Európát, Japánt, vagy éppen az Egyesült Államokat. Mivel Washington még mindig kifejezetten konfrontatív politikát folytat Kínával szemben, így Peking számára természetes, hogy szorosabb viszonyt alakít ki Európával és Japánnal. Tavaly például rég nem látott találkozóra került sor Fumio Kishida japán miniszterelnök és Xi Jinping kínai elnök között, most pedig Xi több európai országba, köztük Magyarországra is ellátogatott. Úgy gondolom, amit most látunk, egy tendencia, egy új, barátibb kínai megközelítés Európa és Japán felé, amelyből sokat profitálhatunk.
Hogyan?
Kína a legfőbb mozgatórugója a globális gazdasági növekedésnek. A kínai piacok, a kínai gazdasági teljesítmény nélkül mi sem élvezhetjük tovább a gazdaság növekedése jelentette előnyöket. Emellett Kína megkerülhetetlen része a globális ellátási láncnak, sokkal jobban beágyazódott a nemzetközi kereskedelembe, mint például Oroszország. Nagyon kockázatos és káros lenne Pekinget mellőzni a globális el látási láncból és kereskedelemből. Éppen ezért alkotta meg az Egyesült Államok a „kis udvar, magas kerítés” koncepciót: azaz kisszámú, de kritikus területen korlátozni kell az együttműködést, azonban más szektorokban el kell mélyíteni a partnerséget Kínával. Hiába a kockázatmentesítés és szétválasztás politikája, Washington az elmúlt években növelte a kereskedelem mértékét Pekinggel. Ha bizonyos területeken óvatosabbak is vagyunk, még nem jelenti azt, hogy ne alakíthatnánk ki barátibb kapcsolatot Kínával.
Mint szomszédja, Japán jóval régebb óta áll kapcsolatban Kínával, mint a nyugati országok. Hogyan segíthet a viszony alakításában Tokió?
Japán elég közeli kapcsolatot ápolt Kínával az elmúlt ezer kétszáz évben. Mondhatjuk azt, hogy Japán egyfajta „agytrösztként” működik, hogyha a Kínával való kapcsolatról van szó, hiszen nagyon sokat tudunk az ázsiai hatalomról. A kínai politika valódi szándékai nagyon nehezen megérthetők, ez többek közt abból is fakad, hogy egy óriási országról van szó, rengeteg etnikai csoporttal, rengeteg politikai frakcióval és rivalizálással. Éppen ezért az ázsiai országok, köztük Japán is, másképpen közelítik meg Kínát, mint a nyugatiak. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok is Japánhoz fordult a Kínával kapcsolatos politikája kialakításában. Ebből a szempontból fontos szerep hárulhat Magyarországra is, hiszen az elmúlt években szoros kapcsolatot alakított ki Pekinggel, ebből kifolyólag többet tudhat Kínáról, mint a többi európai ország. Ezzel kapcsolatban Japán és Magyarország között is elmélyülhet az együttműködés arról, hogy hogyan kellene megközelíteni Kínát.
Japán külpolitikájában kiemelt szerepet kap a „Szabad és Nyitott Csendes-óceáni térség” koncepciója. Hogyan változhat ez a szemünk láttára átalakuló világrendben?
Két lehetőség van azzal kapcsolatban, hogy milyen világ rendben fogunk élni a jövőben. Az első, hogy visszatér a tizenkilencedik századra jellemző hatalmi politika, amelyben csak a nagyhatalmak akarata érvényesült és a katonai erő volt a domináns. Hogyha egy ország gyengébb katonai képességekkel rendelkezett, akkor megtámadták és megszállták, remek példa erre Lengyelország. A másik forgatókönyv, hogy fennmarad a mostani, szabályokon alapuló világrend. A második világháborút követően a nagyhatalmak már nem tudtak olyan egyszerűen kényükre-kedvükre megtámadni kisebb országokat, mivel a nemzetközi közösség többi tagja emiatt elítélte őket. Ez volt a helyzet az Egyesült Államok és Észak-Vietnám esetében, vagy éppen akkor, amikor Irak megtámadta Kuvaitot. Ez a szabályokon alapuló világrend azonban meggyengült. Nagyon sok múlik az ukrajnai há ború kimenetelén, meghatározó lesz századunk nemzetközi rendjének alakulásában. Japán célja a „Szabad és Nyitott Csendes-óceáni térség” koncepcióval a szabályokon alapuló világrend fenntartása, és úgy gondolom, Magyarországnak és más hasonlóan gondolkozó országnak is Japán mellé kellene állnia a jelenlegi nemzetközi rend védelmében. Természetesen Magyarország ápolhat szoros kapcsolatot Oroszországgal és Kínával. Ez nem hátrány, sőt. Ebből adódóan Magyarország megpróbálhatja meggyőzni Pekinget és Moszkvát, hogy ne támadjon meg más államokat, lerombolva ezzel a szabályokon alapuló nemzetközi rendet. Ez egyébként Kínának sem érdeke, hiszen éppen ebben a rend szerben vált meghatározó hatalommá, Peking rengeteget profitálhat a mostani világrend fenntartásából. Amennyiben Kína Oroszországhoz hasonlóan megpróbálja lerombolni a szabályokon alapuló nemzetközi rendet, úgy a mostaninál sokkal nehezebb helyzetbe kerülhet. Oroszország minden eddiginél elszigeteltebb, ha meg is nyeri a háborút, nagyon nehéz idők várnak rá. Nem gondolnám, hogy Peking erre az útra lépne. Kína bölcsebb ennél. Inkább a mostani nemzet közi renden belül próbál meg minél jobb pozíciót kialakítani, erre utal Xi Jinping európai látogatása is, ezt pedig üdvözölnünk és támogatnunk kell.
A szerző az Eurázsia szerkesztője.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. júliusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
