Gulyás Zoltán
05/09/2023 22:30
Reguly Antal 1819. július 11-én született Zircen. Szellemi tekintetben igényes, anyagiakban tehetős családban nőtt fel. A ciszterci rend székesfehérvári gimnáziumába járt 1828–1833 között, a hatodik osztályt pedig Nagyszombatban végezte el. Ezután a győri akadémián tanult bölcseletet, majd 1836-tól a pesti egyetem jogi fakultásának hallgatója lett. Tanulmányai során mindig kiemelkedően teljesített, legfőképpen a történelem és a földrajz érdekelte. Szabadidejében költészettel, festészettel, énekléssel és nyelvtanulással foglalkozott, valamint az úszás és a kardvívás is közel állt hozzá.
Miután befejezte jogi tanulmányait, Reguly 1839-ben Nyugat-Európába indult, hogy a kor divatjának megfelelően utazgasson, tapasztalatokat szerezzen. Kezdeti tervei szerint cseh és német városokat akart bejárni, ezután Dániát és Skandináviát kívánta megismerni. Sorsa alakulásában döntő eseménynek bizonyult, hogy Stockholmban találkozott Arvidson finn tudóssal, aki felhívta a figyelmét a magyar nyelvrokonság kérdésére. Reguly az ő biztatására Finnországba utazott, ahol másfél esztendőt töltött, eközben megtanulta a svéd és a finn nyelvet, folklórgyűjtést végzett, továbbá a Finn Irodalmi Társaság levelező tagjává is megválasztották.
Ekkor alakultak ki a tudományos tervei: elhatározta, hogy a magyar nyelv eredetét fogja kutatni. Arra a következtetésre jutott, hogy nyelvünk legközelebbi rokonságát a keleti finnugor nyelvek körében kell keresnie, ezért Szentpétervár felé vette az irányt.
A cári Oroszország tudományos központjában
Szentpéterváron Reguly az orosz tanulásával egyidejűleg több finnugor nyelv megismeréséhez is hozzákezdett, mindemellett számos tudományágban képezte magát. A tehetséges és jó kiállású fiatalember hamar ismertté és népszerűvé vált a városban. Egyik legjelentősebb támogatója a felsőolsvai születésű jogász és akadémiai tanár, Balugyánszky Mihály volt, aki már hosszú ideje Oroszországban élt, I. Miklós cár kabinetirodájának elnökeként pedig komoly tiszteletnek és megbecsülésnek örvendett. Balugyánszkyék otthonában Reguly nem csupán a régóta nélkülözött anyanyelvén beszélgethetett újra, hanem a család révén értékes ismeretségekre is szert tett.
Reguly tudományos céljainak megvalósulásában Karl Baer balti-német származású természettudós, akadémikus játszotta a legnagyobb szerepet. Baer pártfogásába vette az ifjú magyart, bevezette őt a legelőkelőbb tudós társaságokba, és javasolta neki, hogy az uráli népek tanulmányozását a helyszínen végezze el. Reguly körvonalazódó uráli expedícióját az oroszországi tudományos körök támogatták volna, azonban ő ezt nem fogadta el, mivel mindenképpen magyar megbízatásból kívánta véghezvinni a tervét. Amikor a Magyar Akadémia részéről késlekedett a segítség, Baer nyújtott számára személyes kölcsönt, hogy a megfelelő alkalommal útnak indulhasson.
Tizenegyezer kilométer másfél év alatt
Reguly szűkebb értelemben vett uráli és nyugat-szibériai utazása – amelynek kiindulási és végpontja egyaránt Perm városa volt – 1843. november 7-én vette kezdetét és 1845. március 12-ig tartott. Reguly számos helyen megfordult az Urálban és az azzal szomszédos vidékeken. Eljutott az Ob folyó torkolatának környékére, valamint a Kara-tenger partját is elérte. Saját számításai szerint alig másfél év alatt mintegy tízezer kilométernyi utat tett meg, és különböző helyeken többször is átkelt a hegyláncon. Nagyon sokat gyalogolt, gyakran csónakkal haladt előre a folyókon, télen pedig az őslakosok szállították őt rénszarvasszánon.
Az Urálban a zord időjárási és terepi viszonyok okán már önmagában az utazás is rendkívüli teljesítménynek számított, azonban Reguly nemcsak utazott, hanem emberfeletti munkával igyekezett minden információt dokumentálni, amelyet az általa bejárt, az európai ember számára addig jórészt ismeretlen területekről és az ott lakó népekről megtudott.
Terepi tevékenysége során főleg nyelvi kérdésekkel, szótárak összeállításával, néprajzi és népköltészeti anyagok gyűjtésével foglalkozott. Nagy mennyiségű földrajzi és topográfiai adatot is gyűjtött, és ezen anyagai közül kiemelkedő jelentőségűek a kéziratos térképvázlatok. Reguly a vázlatok elkészítését azért tartotta szükségesnek, hogy a feljegyzett nyelvészeti és néprajzi információkat a földrajzi térben is elhelyezze, márpedig ennek leglátványosabb formája a térkép.
A terepmunka eredményességéhez nagyban hozzájárultak Reguly egyéni képességei és jellembeli tulajdonságai, illetve az a tény, hogy ő nem gyarmatosító szándékkal érkezett. Kivételes szorgalma és nyelvérzéke révén mindenütt könnyedén meg tudta magát értetni a helyiekkel. Kiváló kapcsolatteremtő képességének köszönhetően gyorsan elnyerte az őslakosok bizalmát, akik készséggel osztottak meg vele minden információt, és amiben csak lehetett, a segítségére voltak.
Reguly térképének jelentősége
Reguly az Urál után még egy évet a Volga-vidéken töltött nyelvészeti gyűjtésekkel, végül 1846. augusztus 25-én tért vissza Szentpétervárra. Már készen állt tovább folytatni az útját Magyarország felé, amikor Köppen és Struve akadémikusok – az akkoriban megalakult Orosz Földrajzi Társaság képviseletében – felkérték, hogy maradjon még a városban, és az utazásakor gyűjtött geográfiai anyagait dolgozza fel náluk. Ennek eredményeként készült el Reguly nevezetes észak-uráli térképe.
A körülbelül 1 : 1 200 000 méretarányú, esztétikailag is igényesen kidolgozott térkép feltűnően nagy területet mutat be, minden korábbinál nagyobb részletességgel. Reguly törekedett arra, hogy a térképére valamennyi lakott település felkerüljön. A térképi tartalom részét képezi még a fontosabb utak ábrázolása, továbbá az öt különféle etnikum lakóterületét jelölő határvonalak. Ugyancsak vonalak szemléltetik a földművelés, az állattenyésztés és bizonyos növényfajok területi kiterjedésének határait.
A kéziratos Reguly-térkép legfőbb értéke a rendkívül gazdag névanyagában rejlik: mintegy kétezer filológiai adatot – földrajzi neveket, magyarázó megírásokat és távolságadatokat – tartalmaz, amelyek jelentős része még napjainkban is első kézből származó forrásként hasznosítható az uráli területek nyelvészeti, néprajzi és történeti-földrajzi kutatásaihoz. Reguly térképes névgyűjtése igazi értékmentő munka, mivel az adatközlői révén a terepelemek elnevezéseit sok esetben olyan nyelveken rögzítette, amelyek akkoriban még nem rendelkeztek írásbeliséggel.
Reguly térképe nagy segítséget nyújtott az Orosz Földrajzi Társaság égisze alatt szervezett, 1847–1848-ban megvalósított Hofmann-féle uráli expedíció munkájához. A Regulytól származó topográfiai és néprajzi adatokat az orosz kartográfia több jeles alkotásához is eredményesen felhasználták, például Köppen 1851-ben megjelent térképéhez, amely Oroszország európai részének etnikai viszonyait ábrázolja.
Hegycsúcs viseli a nevét
Reguly Antal földrajzi felfedezői érdeme, hogy az őslakosok szóbeli közlései nyomán elsőként határozta meg a megfelelő helyen és vitte térképre az Urál legmagasabb pontját a teljes hegyláncra nézve. Reguly után a későbbi évtizedekben más magyar utazók is megfordultak az Urálban, hogy befejezzék és bővítsék az általa végzett néprajzi és nyelvészeti gyűjtőmunkát. Reguly eredményei nemzetközi jelentőségűek, több országban is mindmáig számon tartják, rendszeresen megemlékeznek róla. Az iránta való tiszteletet mi sem bizonyítja jobban, hogy napjainkban egy sarki-uráli hegycsúcs is az ő nevét viseli.
A szerző térképész, tudománytörténeti kutató, ELKH BTK Néprajztudományi Intézet.
Ez a cikk az Eurázsia 2023/III. számában jelent meg.
