Fotó: AFP/dpa/Jan Woitas
Dénes Tamás
06/09/2024 22:00
A legkézenfekvőbb a labda röppályának vizsgálata. Feltették a kérdést: mitől „csavarodik” egy futball-labda repülés közben? Másképpen: hogyan és miért lehet, például, szögletből gólt lőni, érintés nélkül? Mi határozza meg, hogy egy elrúgott labda milyen messzire jut el? Csak az erő, amellyel röppályára küldték? Hogyan befolyásolhatják az időjárási viszonyok, vagy akár a stadion elhelyezkedése a futball-labda repülését?
Az aerodinamika hatással van minden levegőben lévő tárgy mozgására. A SoccerNASA elnevezésű – hozzáférhető, letölthető – szoftverrel a labdára ható aerodinamikai erőket befolyásoló tényezők értékeinek változtatásával tanulmányozható, hogyan csavarja a futballista a labdát, hogyan íveli, például, a szélről a tizenhatoson belülre. A befolyásoló tényezők közé tartozik a rúgás sebessége, iránya és szöge, valamint az időjárási körülmények.
A szoftverhez kapcsolódó leírásból (is) tudhatjuk: a labda repülése meglehetősen összetett fizikai probléma. Az útvonalat Sir Isaac Newton törvényeinek integrálásával írjuk le. Ugyanezt használták a fizikusok magyarázatként a világ valaha volt egyik leghíresebb szabadrúgásgóljának, a brazil Roberto Carlos az 1997-es Tournoi de France-on, Lyonban, a későbbi világbajnok Fabien Bartheznek lőtt találatára. Annak kapcsán kiszámolták, hogy pontosan 37,84 méterre volt a kaputól a letett labda, s hogy 93,66 kilométeres óránkénti sebességgel hagyta el a brazil lábát. De talán még ennél is különösebb, hogy mint mond a gólról Brian Dell brit fizikus: „Roberto Carlos gólja számomra újólag igazolta Newton harmadik törvényét. Az említett tétel ugyanis úgy szól, hogy a hatás mindig egyenlő az ellenhatással vagy másként: két test kölcsönhatása mindig egyenlő és ellentétes irányú. Most is ez történt. A brazil bal külsővel a labda jobb oldalát rúgta meg, a levegő azon az oldalon ugyanabba az irányba haladt, míg a másikon éppen az ellenkezőbe. Alkalmazzuk újra Newton törvényét: a labda jobbra hasított a levegőbe, ami azt jelenti, hogy a levegő viszont megnyomta a labda bal oldalát, ez a magyarázata az egészen különleges röppályának. A labda valójában egészen végig ívben haladt, csak optikai csalódásban volt részük azoknak a nézőknek, akik egy bizonyos ponton »irányváltozást« tapasztaltak. Ha felülről láthatták volna, világosabb lenne, tulajdonképpen egy parabolaívet írt le a labda.”
A NASA kutatásai természetesen számos más sportágban alkalmazhatók. Amikor, például néhány évvel ezelőtt Houstonban, az „űrvárosban” rendezték a Super Bowlt, az amerikai futball éves legnagyobb eseményét, öt pontban foglalták össze, milyen területeken adaptálhatók a kutatások a „tojáslabdás” sportágra. Az erőnlét javítása, a táplálkozás, a kommunikáció és a csapatmunka mellett kiemelt hangsúlyt kapott a technikai fejlesztés. Ez kiterjedt a minél kényelmesebb, célszerűbb ruházatra, vagy akár egy olyan antigravitációs futópadra, amelyet a NASA egy korábbi mérnöke fejlesztett ki, s amelyet a sportcsapatok edzésekre és sérülések utáni rehabilitációra is alkalmaznak. A NASA az 1980-as években a Johns Hopkins Egyetemmel együttműködve kifejlesztett egy lenyelhető, hőmérő tablettát. A tabletták kereskedelmi forgalomban kapható változatát a sportcsapatok a megemelkedett testhőmérséklet kimutatására használták. Ismert az is, hogy bizonyos futballsérülések kezelésében szerepel a hidegterápia, kompressziós ruházatban folyékony hűtés alkalmazása a duzzanat csökkentésére és a vérkeringés fokozására a célterületen. Az ilyen terápiás ruházati cikkek iparágvezető szállítóját a NASA egyik tudósa alapította, aki hasonló „hűsítő” ruhadarabokon dolgozott szkafanderekhez.
A szerző sportújságíró, futballtörténész.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. szeptemberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
