Világima és a fenntartható fejlődés modellje
Báger Gusztáv a magyar közgazdaságtan csodabogara. Vezető közgazdász, egyetemi tanár, miközben huszonhárom kötetes, József Attila-díjas költő. Gazdaság és kultúra egymásra hatásáról, a keleti világ közösség eszményéről, a magyarság keleti gyökereiről, valamint a világ veszélyes jelenéről, várható jövőjéről beszélgettünk.
Világima és a fenntartható fejlődés modellje
Kultúra

Világima és a fenntartható fejlődés modellje

Fotó: Hegedüs Róbert
Gazsó L. Ferenc 23/05/2023 07:00

Báger Gusztáv a magyar közgazdaságtan csodabogara. Vezető közgazdász, egyetemi tanár, miközben huszonhárom kötetes, József Attila-díjas költő. Gazdaság és kultúra egymásra hatásáról, a keleti világ közösség eszményéről, a magyarság keleti gyökereiről, valamint a világ veszélyes jelenéről, várható jövőjéről beszélgettünk.

Mit mozdíthat előre gazdaság és kultúra egészséges szimbiózisa Kelet és Nyugat vonatkozásában? 

A kultúra szerepe a kapcsolatépítésben rendkívüli, mert a gazdasági kooperáció létalapját, a bizalmat és a stabilitást teremti meg. Nem véletlen, hogy az Övezet és Út kínai kezdeményezés öt alappillére közül az egyik a „people-to-people”, azaz a népek közötti megismerkedés. A kultúra nagy előnye, hogy politikamentesen szolgálja a kölcsönös megismerést, ezáltal az előítéletek lebontását. Különösen a keleti gazdasági kapcsolatokban nélkülözhetetlen, mert a nyugati világ – főként az angolszász gondolkodás távol érzi, és bizonyos mértékig távol tartja magát a több ezer éves keleti felfogástól és értékektől. Egyébként az orvoslásban is megfigyelhető a két mentalitás közötti különbség. Míg Nyugaton a tüneteket, addig Keleten a betegség gyökereit kezelik. Ez a felfogásbeli eltérés a gazdaságban is tetten érhető. Nyugaton nem igazán értik a kínai gazdaságpolitikát. Két évtizede rendszeresen azt halljuk, hogy a kínai gazdasági lufi hamarosan kipukkad. Nos, kétezerhuszonháromban még mindig nem pukkadt ki, sőt a kínai gazdaság töretlenül fejlődik. Mi magyarok másképp vagyunk ezzel, ami nem véletlen, mert történetileg igazolt a keleti kötődésünk, ami a nyelvünkön, szokásainkon, a lelkivilágunkon keresztül átszüremlik a gondolkodásunkba. Egyértelmű, hogy a Nyugathoz tartozunk, erős keleti gyökerekkel. 

Fotó: Hegedüs Róbert

Mit nyerhetünk a modern világ alakítása szempontjából azzal, ha nyitottak vagyunk a keleti kultúrára? 

A megértést és a már említett kölcsönös bizalmat. Keleten tudják, hogy becsüljük és értékén kezeljük a több ezer éves kultúrájukat. Náluk a közösség fogalmának gazdagabb tartalma és nagyobb jelentősége van, mint az egyének egóját előtérbe helyező nyugati féltekén. Az összetartozás más dimenziójában gondolkodnak a társadalom és a gazdaság építése során. Ma már egyértelmű, hogy a világgazdaság súlypontja folyamatosan Keletre tolódik. az ázsiai országok gazdasági felemelkedésével. Egy új világrend kialakulásának vagyunk a tanúi, az átalakuló multipoláris nemzetközi rendszerben az ázsiai civilizációk nagy szerepet kapnak a nyugati mellett. Fontos, hogy az új világrendben minden jelentős szereplővel jó viszonyt ápoljunk, diverzifikáljuk a kapcsolatokat.

Betölthetjük-e a híd szerepét Kelet és Nyugat között? 

Be kell töltenünk a híd szerepét, ez a küldetésünk, még akkor is, ha vannak időszakok, mikor ennek a kibontakozására kevesebb esély mutatkozik. Kína számára nem pusztán a geopolitikai elhelyezkedésünk miatt vagyunk fontosak, hanem azért is, mert a nyugati szövetségi rendszer tagjaként hozzájuk közelebb álló módon gondolkodunk a közösségépítés jelentőségéről és támogatásáról. 

Előadásaiban, írásaiban gyakran emlegeti az életközpontú világrendet és a fenntarthatósági fordulat szükségességét. Mit jelent ez Kelet és Nyugat viszonyrendszerében? 

Nyugaton napjainkban az egyén kultusza uralkodik, ami a globális fejlődés, a krízisek megoldása szempontjából erős korlátokat jelent. A közösségi életelv más prioritások mentén működik. Elismeri a verseny jelentőségét, de nem tekinti mindenhatónak. Ebben áll az életközpontú gondolkodás lényege. 

Mit ért globális fenntarthatósági fordulaton? 

Három kulcstényezőt emelek ki. Az első a tartós egyensúly megteremtése a világgazdaságban, amit dinamikus egyensúlynak hívunk. A második a szociális szempontok érvényesülése a döntési mechanizmusban, mert a világ gazdag és szegény része veszélyesen elszakadt egymástól. A harmadik pillér a környezet, a Föld megóvása. 

Beszélhetünk-e fenntarthatósági fordulatról a Kelet és Nyugat szembenállása mellett? 

Abban az esetben beszélhetünk, ha van párbeszéd közöttük, és közös pontokat találunk az érdekek mentén. Az egyik ilyen pont a környezetvédelem. A Kelet még nem lendült át az extenzív fejlődés korszakán, ami kétségtelenül együtt jár a környezet károsításával, de rövidesen kinövi ezt az időszakot. A környezetrombolás ugyanakkor a nyugati létforma tartósan káros mellékterméke. Nehéz rávenni az individualista nyugati embert arra, hogy ne csak beszéljen a természet megmentéséről, hanem tegyen is érte. A környezetvédelem tehát egy olyan találkozási pont, ahol van esély az együttműködésre, még akkor is, ha a keleti embert hagyományos közösségfelfogása miatt könnyebb rábeszélni arra, hogy a természet megmentése érdekében mondjon le jövedelme egy részéről. Míg Nyugaton általában csak vitatkozunk a környezetvédelemről, addig Keleten hatalmas megújuló energiaparkok épülnek, a kínai városokban elektromos buszok közlekednek, és teljesen digitalizálódott az élet. Kínában sivatagokat alakítanak át oázisokká.

Lorem ipsum

Mi a helyzet a jövedelmek újraelosztása, a redisztribúció terén? 

Keleten maximum négyszeres a jövedelmi különbség a társadalmak alsó és felső tizede között. Nyugaton ugyanez az arány hat-hétszeres. A világ nagy kihívása, hogy ez a végletes jövedelmi, életszínvonalbeli különbség csökkenjen. 

Professzor úr, hogyan ítéli meg, végső soron kedvezően alakulhat-e a bizalomépítés folyamata Kelet és Nyugat között? 

Ismeri a mondást: a remény hal meg utoljára. Több mint két évtizeddel ezelőtt érdemi vita indult  a globális közjó értelmezéséről. Szó sincs üres moralizálásról. Olyan nemzetközi pénzügyi rendszerre van szükség, ami a világot egységesebben és igazságosabban szolgálja. Sajnos az egyenlőbb bánásmód azóta sem valósult meg, mert Amerika és a nyugati világ erre nem volt hajlandó. Nem jutottunk előbbre, ahogyan a világméretű betegségek, fertőzések elleni közös fellépés terén sem, holott azóta átéltük a Covid-járványt. Megmaradtak a falak a fejlett és a szegény övezetek között. Egyszóval még az emberiség közvetlen fenyegetettsége sem hozta előtérbe a globális közjóról való érdemi gondolkodást. Fontos, hogy a Nyugat levetkőzze felsőbbrendű énjét, és egyenrangú félként tekintsen az egyébként nagyobb népességű ázsiai országokra. Az ókori kínai stratégák és bölcsek a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködést, a békés és harmonikus együttélést hirdették, ugyanezek a gondolatok figyelhetők meg az Övezet és Út kezdeményezésben, amely egyfajta új világrend modelljét kínálja az emberiségnek.

Az előzőekben a környezetvédelmet említette, mint találkozási pontot. Hogy állunk ezen a területen? 

Egyetlen számot engedjen meg: ahhoz, hogy a párizsi klímakonferencián kitűzött célok megvalósuljanak, a Nemzetközi Energiaügynökség szerint tíz trilliárd (azaz tíz a tizenkettediken) dollár kell évente. Horribilis összeg, amit elsősorban energetikai beruházásokra és az energiahálózat fejlesztésére kellene fordítani. Nincs ennyi szabad pénz a világban. Ebből az következik, hogy a jelenlegi pénzügyi rendszer alkalmatlan a probléma kezelésére. A globális pénzügyi rendszer szükséges reformja azonban nincs benne a fenntarthatósági gondolkodásban. Mi Magyarországon készítettünk egy olyan pénzügyi sémát, nyolc alrendszerrel, ami egyedülálló a világon. Publikáltuk, még sincs a nemzetközi érdeklődés fókuszában. Az ENSZ kétezerharmincig terjedő gazdaságfejlesztési programjából hét év eltelt kézzel fogható eredmények nélkül. Idén New Yorkban lesz egy konferencia, ahol szembesülnek ezzel mindazok, akik felelősen tehetnének a program sikeréért. Várom a fejleményeket. 

Szavaiból kitűnik, hogy nem túlságosan optimista a jövőt illetően.

Valóban aggódom, mert az is akadozik, amiben a felek nagy nehezen megállapodnak. Sürgősen ki kell bővíteni a fenntarthatóság területeit. A gazdasági, szociális és a környezetvédelmi célok mellé állítandó a pénzügyi, a kulturális és a területfejlesztési dimenzió. A kétezerharmincig terjedő programból hiányoznak például az önkormányzati beruházások, holott ezek teszik ki a világban zajló beruházások negyvenkét százalékát. Ezeket képtelenség bilaterálisszinten kezelni, mert így sosem jutnak hozzá a szükséges forrásokhoz. 


Este nyolc óra után a súlyos világproblémák zajából átlép a költészet intim szférájába. Milyen hatással vannak a globális történések és aggodalmak a művészetére?

Írtam egy verset, még huszonöt évvel ezelőtt Világima címmel. Sajátos körülmények között született, miközben Washingtonban ültem a Világbank és az IMF közös közgyűlésén, ahol a történelem során először elengedték a legszegényebb országok adósságát. Az emberiség számára ritka, győztes  pillanat volt. És a vers megfogant…

A szerző újságíró, író.

Ez a cikk az Eurázsia 2023/II. számában jelent meg.

NÉVJEGY
Báger Gusztáv (1938. szeptember 12.) a közgazdaságtudomány kandidátusa, egyetemi tanár, József Attila-díjas költő. Az MNB Monetáris Tanácsának tagja volt 2015. július 6. és 2020. december 31. között.
See Also

A weboldalunkon sütiket (cookie-kat) használunk. Az Ön beleegyezésével ezeket arra használjuk, hogy mérjük és elemezzük a weboldal használatát.
Információk és beállítások