Grafika: Érsek-Csanádi Alexandra
29/09/2023 08:00
Egy évtizede, 2013-ban hirdették meg az Övezet és Út (BRI) kínai kezdeményezést, ami számtalan eredményt ért el, noha a nyugati médiában általában csak negatív színben tüntetik fel és egyfajta neokolonizációként mutatják be. A BRI eredményeiről és sikereiről szóló tárgyilagos cikkek az Eurázsiában már többször megjelentek, de a jelenlegi lapszámunkat kifejezetten e témának szenteltük. De miért is fontos, hogy az Eurázsia az Övezet és Út kezdeményezésre fókuszáljon?
Kína a 21. századra gazdaságilag és politikailag is megerősödött, ennek köszönhető, hogy 2013-ban el tudta indítani az Új Selyemút gazdasági együttműködést, amely immár tíz éve töretlenül fejlődik. A kezdeményezés célja egy eurázsiai konnektivitás létrehozása, amiből nem csak a tengeri nagyhatalmak, hanem a szárazföldi országok is profitálhatnak.
Az elmúlt száz évben többször láthattunk orosz, japán vagy EU-s kísérletet hasonló eurázsiai összekapcsolódásra, de az adott ország/régió gazdasági vagy politikai ereje éppen nem volt megfelelő ahhoz, hogy egy ilyen volumenű kezdeményezést véghez vigyen. Ugyanis – Zbigniew Brzeziński, volt elnöki nemzetbiztonsági főtanácsadó szerint – az Egyesült Államok fő geopolitikai tere Eurázsia, az Egyesült Államok globális elsősége pedig közvetlenül attól függ, hogy miként tudja fenntartani dominanciáját egész Eurázsiában. Ezzel szemben csak erős gazdasági és politikai háttérrel lehet fellépni. Elmondható tehát, hogy a BRI tízéves, folyamatos fejlődése Kína gazdasági és politikai erejét is bizonyítja.
Mára az Övezet és Út kezdeményezés Kína további megerősödésével átalakult, gazdasági együttműködésből a jelenlegi nemzetközi rendszer alternatívájává nőtte ki magát. Az elmúlt években számos platformon hallhattuk kínai vezetőktől, hogy a világnak egy harmonikus, multipoláris világrendre van szüksége, amelyet nem egyetlen országnak vagy kis közösségnek kellene irányítania. Az ázsiai országok elutasítják a hegemóniát, és folyamatosan a békés párbeszédet, az együttműködést hirdetik. Ugyan csak mostanában olvashatunk gyakran a nyugati médiában a kínai vezetők erre irányuló kijelentéseiről, valójában már több évtizede erről szól a diskurzus az ázsiai országokban – gondolhatunk az 1955-ös bandungi konferenciára, a több mint húsz éves Sanghaji Együttműködési Szervezetre, de a bővülő BRICS országokra is –, csak eddig nem volt egy olyan, gazdaságilag és politikailag erős ország vagy közösség, amely ezt a gondolatot megfelelően képviselhette volna a nemzetközi platformokon.
Az Övezet és Út kezdeményezés megfelelő világrendi alternatívát jelenthet, de legfőképpen a nem nyugati civilizációknak vagy az el nem kötelezett országoknak –, akik a nyolcszázmilliós nyugati közösség többszörösét teszik ki. A nemzetközi politikában egyre többször láthatjuk, hogy a kínai kezdeményezést jobban fogadják a világban, mint a nyugati megközelítést: egyre több ország csatlakozik a BRI-hez és egyre többen vannak azok is, akik nem akarnak térfelet választani, a nyugati és keleti országokkal is jó kapcsolatot akarnak fenntartani. Ezt a gondolkodást Kína támogatja, a Nyugat azonban elveti, és a blokkosodást erőlteti.
Az elmúlt tíz évben a BRI nagy eredményeket ért el, de még sok év vagy évtized szükséges ahhoz, hogy megállapíthassuk, valóban egy új világrend alapja lesz-e, vagy sem, hiszen a világrend átalakulása sem egy-két év. Az mindenesetre megállapítható, hogy az Övezet és Út kezdeményezés egy új, multipoláris világrend keretrendszeréhez megfelelő alternatívát tud nyújtani.
Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor a 32. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen, Tusnádfürdőn hagyományosan megtartotta előadását, amelyben a világrendi átalakulásról, a világerő egyensúly elmozdulásáról értekezett, említette Kína felemelkedését, Ázsia megerősödését, a thuküdidészi csapdát, és a nagy „nem-nyugati” nemzetközi szervezetek fontosságát.
„A nemzetközi helyzet fokozódik” – mondogatta Virág elvtárs a Tanú című filmben. „Csapásokat adunk és csapásokat kapunk. Az élet nem habostorta”. A hidegháborús időkben született film idézetei tökéletesen jellemzik a hidegháború 2.0 időszakot, a világrendi átalakulást.