Fotó: iStock
26/02/2024 23:04
A 21. században a fenntarthatóság, a megújuló energia és a zöldesítés lett a világ országainak fő iránya, gazdasági fejlődésükben meghatározóvá vált a környezetvédelmi tudatosság. Ez lett a fejlettség és civilizáltság egyik új mércéje. A nyugati világban minden ország és nemzetközi intézmény ezektől a vezényszavaktól hangos. Számtalan konferenciát és fórumot tartanak, amelyeken minden nyugati ország vezetője a fenntarthatóság legnagyobb harcosaként akar kitűnni.
Mindez idő alatt – a nyugati információs buborékban élve – azt gondoljuk, hogy a klímavédelem már-már egy reménytelen küzdelem, hiszen az ázsiai országokban hatalmas mértékben zajlik a környezetszennyezés és nem tesznek semmit az élhetőbb körülményekért. Az ázsiai országokban, de legfőképpen a kínai nagyvárosokban akkora szmog van, hogy csak maszkban lehet utcára menni.
De mi a valóság?
Történelmi szempontból a Carbon Brief megvizsgálta, hogy 1850-2021 között mely országoknak volt a legnagyobb felelőssége a klímaváltozásban. Ennek a listának az élén az Amerikai Egyesült Államok áll 509 milliárd tonna kibocsátott széndioxiddal, míg Kína a második helyen 284,4 milliárd tonnával. Tehát az USA az elmúlt 170 évben majdnem kétszer több széndioxidot bocsájtott ki, mint Kína. Ezen adatokhoz azt is érdemes hozzávenni, hogy Kínában négyszer annyian élnek, mint Amerikában. A húszas listán természetesen jelen van még Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Kanada, Olaszország, Lengyelország és más nyugati országok is.
A történelmi sebeket nem tépegetve, visszatérve a jelenbe azt láthatjuk, hogy Kína a legnagyobb széndioxid-kibocsátó. Ugyanakkor a klímavédelem éllovasa is Kína, főleg miután 2020 novemberében a Trump-adminisztráció döntése alapján az USA kilépett a Párizsi Egyezményből (amelybe aztán 2021-ben a Biden-adminisztráció vezetésével visszatért). Mára Kína a legnagyobb befektető a megújuló energia terén, Kína rendelkezik a legnagyobb napenergia-kapacitással – egyedül akkora kapacitással rendelkezik, mint a ranglista következő négy helyezettje, azaz az USA, Németország, India és Spanyolország –, emellett a világ 10 legnagyobb napelemparkjából több is Kínában található. Sőt, a top 10-ben nincs nyugati napelempark! A szélenergia-kapacitás terén is Kína messze az élen jár, a napenergiához hasonlóan egyedül nagyobb kapacitással rendelkezik, mint az USA, Japán, Németország és India együtt.
Személyes tapasztalatok alapján, Ázsia nagyvárosainak utcáit járva is az látható, hogy hatalmas parkok nőnek ki mindenhol, rendezett zöldesítés történik a legkisebb utaktól a hatalmas autópályák környékéig, továbbá elektromos autók járnak mindenfelé. Sanghajban kötelezően az összes taxit, buszt és egyéb közösségi közlekedési járművet elektromosra cserélték, és további kedvezményeket nyújtanak a lakosságnak, hogy elektromos autót vásároljanak. (Viszonyításképpen, Kínában összesen 310 millió gépjármű van regisztrálva, ebből több mint 20 millió elektromos, míg az EU-ban a 250 milliós autóállományból 3 millió zöldrendszámos autó van.)
A fentiekből jól látható, hogy amíg a Nyugat a fenntarthatóságtól, megújuló energiától hangos – kommunikáció szintjén –, addig a Kelet szépen „csendben" a tettek mezejére lépett és az élre tört. Ebben is.
Ez a cikk az Eurázsia 2023. márciusi számában jelent meg.
A 21. századi világrendi átalakulás Ázsia felemelkedéséről szól, és azon belül is általában Kínáról szólnak a hírek.
„Elkezdődött Eurázsia korszaka” – hallhattuk az elmúlt években vezető politikusoktól. Az Eurázsia magazin is immáron a III. évfolyamába lépve, két éve a világrendi átalakulást és az eurázsiai szuperrégiót mutatja be.