Fotó: Hegedüs Róbert
Scheffer Joakim
26/02/2024 22:00
A klímaváltozás egy olyan probléma, melynek leküzdéséhez elengedhetetlen a nagyhatalmak együttműködése. Miért olyan fontos a konnektivitás ezen a téren?
A klímaváltozás egy, az egész világot érintő fontos kihívás, melynek leküzdésére regionális vezetésre van szükség. Az első legfontosabb kérdés ebből a szempontból, hogy hogyan oldjuk meg az ilyen és ehhez hasonló problémákat, melyek globálisak, azonban alulról induló, regionális megoldásokat igényelnek. Először is le kell szögeznünk, hogy az időnk fogytán van. Talán nyolc évünk van hátra, amíg elérünk egy olyan pontot, ahonnan már csak nagyon nehezen találunk visszautat. Ez világszerte feszültséget kelt a politikai rendszerekben, olyan feszültséget, ami normál esetben nincs jelen. Az éghajlatváltozás elleni harc másik fontos tényezője, hogy azok, akik a problémát okozzák, meg is akarják oldani azt. Ez alapvetően lehetőséget ad a párbeszédre, felismertük, hogy nem a jó és a rossz közötti küzdelemről van szó, mindannyian részesei és okozói vagyunk a problémának. Kína nagyhatalomként emelkedik fel, Délkelet-Ázsia felgyorsította gazdasági fejlődését, akárcsak Afrika és így tovább. Mindenki megpróbál egyszerre fejlődni és zöld megoldásokat találni útközben. Remek példa erre a kínai Övezet és Út kezdeményezés (BRI) mentén elinduló Zöld Selyemút projekt is. A harmadik, és a konnektivitás szempontjából legfontosabb jellemzője az előttünk álló kihívásnak, hogy nincs egyetlen központi „hatóság”, amely megmondaná, hogy mit és hogyan kell helyesen csinálni. Éppen ezért regionális blokkokban kell gondolkoznunk, olyan kezdeményezésekben, melyek esetében meg van az előbb említett hatóság, amely egyesíteni tudja az erőfeszítéseinket és közös céljainkat. Mindent összevetve, az igazi kérdés, hogy hogyan lehet fenntartani a gazdasági növekedést és jólétet oly módon, hogy továbbra is képesek legyünk kiemelni az embereket a szegénységből, főképp délen mindezt pedig fenntarthatóan.
Hogyan lehetséges ez?
Az elmúlt három évtizedet azzal töltöttük, hogy különböző szakpolitikákat, intézkedéseket, megoldásokat dolgoztunk ki az éghajlatváltozás megállítására, a probléma mégis megmaradt. Az elefánt a szobában tehát a következő: eleve arra vagyunk ítélve, hogy próbálkozzunk és kudarcot valljunk, vagy lehetőségünk van megfordítani az irányt és olyan szakpolitikákat dolgozzunk ki, amelyek valódi hatást érnek el? A szén-dioxid-mentes jövőt úgy érhetjük el, hogyha helyi, regionális és globális szinten párbeszédet folytatunk – remek példa erre a mostani konferencia is – a szakpolitikai lehetőségekről. Hogyan érhetünk el változást lépésről lépésre? A kulcs a helyi politikák, a nemzeti szabályozások és a globális trendek összetett kölcsönhatásában rejlik. Mindannyian teszünk olyan dolgokat, olyan tudást adunk hozzá a probléma megoldásának érdekében, melyek szükségesek, de nem elégségesek. Amikor azonban egyesítjük tudásunkat, akkor fedezhetjük fel az igazán fontos lehetőségeket a szén-dioxid-mentes jövő eléréséhez. Ehhez pedig nélkülözhetetlen a konnektivitás. Hadd hozzak egy remek példát. Körülbelül tizenöt évvel ezelőtt a német kormány egy innovatív programot indított el a szél- és napenergia népszerűsítésére. Szakítottak a hagyományos támogatási rendszerrel és olyan, hosszú távú szerződéseket kötöttek a napelemeket felszerelő lakosokkal, melyek értelmében a leszerződött fél évenkénti visszafizetést kap húsz éven keresztül. Ezzel egyszerre oldották meg a potenciális kormányváltás okozta nehézségeket – az addig érvényben lévő intézkedések esetleges visszavonását –, valamint ösztönözték a megújuló energiaforrásokba való befektetést. Ezenfelül a háztartások által fel nem használt energiát az állam felvásárolta, tehát egy nagyon jól működő szakpolitikai keveréket hoztak létre, amelyben egyszerre fellelhetőek a gazdasági ösztönzők és a szabályozások is. Más kormányok látták a kezdeményezés sikerességét és átvették, ma már a világ számtalan államában alkalmaznak hasonló programokat, többek közt Délkelet-Ázsiában is. Pedig ebben az esetben sem létezett egy nemzetközi hatóság, amely kontrollálta volna a folyamatokat. A geopolitika kulcsszerepet játszik a különböző elképzelések terjesztésében, jelenleg pedig jelentős lelkesedés jellemzi a nemzetközi szereplőket e téren, a szén-dioxid-mentesí - tés iránti globális figyelem szintje meghaladja a korábbiakat. Ez a fordulópont egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy kézzelfogható változások érjünk el. Ehhez azonban keményen kell dolgoznunk.
Többször hangsúlyozta már a konnektivitás fontosságát, jelenleg azonban világunk inkább a blokkosodás felé tart. Hogyan veszélyezteti ez a klímaválság kezelésére tett erőfeszítéseket?
Természetesen ez jelentősen megnehezítené a fenntartható jövőért folytatott erőfeszítéseket. A rövid távú geopolitikai célok gyakran felrúgják a hosszú távú terveket. A kulcs az, hogy olyan szakpolitikákat, megoldásokat tervezzünk, amelyek elég rugalmasak ahhoz, hogy a rövid távú nyomás ellenére is fennmaradjanak. Olyan erőfeszítéseket kell tennünk, melyek képesek ellenállni a nyomásnak és fenntartható változást eredményeznek. Korábban már említette a kínai Zöld Selyemút kezdeményezést.
Miben rejlik ennek fontossága?
Az Övezet és Út kezdeményezés kétirányú megközelítésen alapul: az egyik az infrastrukturális fejlesztésekre összpontosít, míg a másik a fenntarthatóság szükségességének felismerésére helyezi a hangsúlyt. Három évvel a BRI elindulását követően elstartolt a Zöld Selyemút kezdeményezés, melynek keretein belül az infrastrukturális projekteket környezetbarát megoldásokkal vegyítették. Az e kettő közötti feszültség – az infrastruktúra fejlesztése és a zöld normák betartása – azonban továbbra is fennáll. A fejlesztési támogatás és a környezetvédelmi megfontolások közötti egyensúly megtalálása, különösen a szegénység csökkentésére irányuló erőfeszítések során, állandó dilemmát jelent. A Zöld Selyemút jelentősége éppen ezért abban rejlik, hogy szimbolikusan elkötelezte magát a zöld normák hagyományos projektekbe való beépítése mellett. Kifejezetten figyelemre méltó és bizakodásra okot adó adat, hogy 2023 első felében a BRI-projektek negyven százaléka megújuló energiaforrásokból áll. Kína emellett vezető szerepet tölt be az elektromos járművek és a zöld technológiára vonatkozó szakpolitikai tervek területén. Ugyanakkor el kell kerülnünk a túlzott optimizmust: a BRI önmagában természetesen nem képes megoldani a klímaválságot. Ehhez folyamatos párbeszédre és szakpolitikai tervezésre van szükség, a világ országainak bevonásával, konkrét problémákra szabott megoldásokkal. Egy nagyon izgalmas időszak áll előttünk ebből a szempontból.
A szerző külpolitikai újságíró, az Eurázsia szerkesztője.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. márciusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
Főként közép-kelet-európai államok a kedvezményezettek. Azonnal megnőtt az érdeklődés a kínai utak iránt.
Wang Yi kínai és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter Rio de Janeiróban, a G20 csúcstalálkozóján egyeztettek.
Kína kész együttműködni az új amerikai kormánnyal – jelentette ki Xi Jinping kínai államfő a távozó amerikai elnökkel, Joe Bidennel folytatott utolsó tárgyalása után az Ázsiai-Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) perui csúcstalálkozóján.