Ahogy a sokat idézett szólás tartja, „a bolygót kölcsönbe kaptuk”, és ezzel összhangban megőrizni is többnyire kölcsönből (zöld hitelezés, zöld kötvénykibocsátás) próbáljuk. A zöld átállás adósságalapú modellje azonban maga is fenntarthatatlanná válhat a közelmúlt kamatemelései következtében. Napjaink inflációs sokkját megelőzően a fenntarthatósági célú forrásbevonás évről évre dinamikusan bővült, a megugró áremelkedés miatt a jegybankok azonban világszerte szigorításra kényszerültek, megdrágítva ezzel a kölcsönfelvételt – miközben a klímacélok eléréséhez minden eddiginél égetőbb szükség volna további beruházásokra. A kamatemelések ráadásul újra felszínre hoztak egy, a közelmúlt laza monetáris politikájának kontextusában szinte már elfeledett problémakört: a növekvő adósságterhek veszélyeit.
A mindkét kihívás által súlyosabban érintett feltörekvő gazdaságok túlnyomó többségükben aktív résztvevői az Övezet és Út kezdeményezésnek (Belt and Road Initiative, BRI), melynek keretében elsősorban kínai forrásból valósulnak meg a régiókat és gazdaságokat egy „Új Selyemúttal” összekapcsoló infrastruktúra-beruházások. Mindez egyedülálló lehetőséget nyit Peking előtt egy olyan új finanszírozási forma megteremtésére, amely egyszerre ad választ a környezeti és költségvetési fenntarthatóság kettős kihívására.
„A mi valutánk, a ti problémátok” – Nixon elnök pénzügyminisztere a hetvenes években ezekkel a szavakkal jellemezte az amerikai dollár globális pénzügyi rendszerben betöltött szerepét. Jelenleg a globális adósságállomány döntő többsége dollárban denominált, ezért a FED kamatemelései közvetlenül megnehezítik a világgazdaság egyre nagyobb hányadát kitevő feltörekvő gazdaságok finanszírozását.
Ennek ellenére Kínát rendszeresen éri az a vád, hogy hitelezésével szándékosan taszítja adósságcsapdába a BRI-ben résztvevő országokat. Tény, hogy Kína egyre jelentősebb szerepet vállal a fejlődő országok hitelezésében, ahogyan az is, hogy közülük egyre több süllyed adósságválságba. Az igazság azonban az, hogy tévedés lenne összekötni a két jelenséget. Egyfelől a kínai jegybank (People’s Bank of China, PBoC) nem vett részt a 2021-ben kezdődő globális kamatemelési ciklusban, sőt, a BRI országok jegybankjaival létrehozott renminbi swapline-okon keresztül összesen 170 milliárd dollárnyi likviditást nyújtott a fizetési nehézségekkel küzdő partnereknek. Másrészt az érintett országok adóssága túlnyomórészt ugyancsak dollárban denominált, így fenntarthatatlan pályáját nem Kína, hanem a Fed kamatemelései válthatták ki.
