Fotó: Kozlov Sándor/Liszt Intézet, Moszkva
Vitéz Anita
26/02/2024 22:00
Inter arma silent musae, azaz, háború alatt hallgatnak a múzsák – mennyire igaz ez a mostani helyzetre? Mi jellemzi a moszkvai Liszt Intézet életét 2022 februárja óta?
A kultúra feladata véleményem szerint nem csak a szórakoztatás, hanem az oktatás és az ismeretterjesztés is, ezért minden történelmi- és élethelyzetben megvan a létjogosultsága. Az átlagember nem vesz részt a harcokban, és nagy részben maga is szenvedő alanya a háborúnak, a jelen helyzetben el van szakítva a kulturális közegeinek egy részétől. Az intézet közönsége, a magyarul tanuló orosz diákok például el vannak szakadva Magyarországtól, Európától, a külvilágtól. Fontosnak tartom, hogy ezekkel az emberekkel fenntartsuk a kapcsolatot a mostani helyzetben.
Mi ennek a gyakorlati formája? Hogy tudják ezt a hétköznapokban megvalósítani?
Az elsődleges kommunikációs eszközünk az online tér lett, ott viszont mindenütt jelen vagyunk. A Liszt Intézet hivatalos honlapja mellett van egy blogunk, ami talán a külföldi kulturális intézetek sorában is egyedülálló. Oroszországban a Facebookot és az Instagramot üzemeltető Meta Platforms amerikai IT-óriásvállalatot terrorizmust támogató szervezetnek nyilvánították, tehát ezeket a platformokat most nem használjuk, ahogyan más európai kulturális intézetek sem teszik. Van viszont Telegram-csatornánk és Vkontakte csatornánk – utóbbi lényegében az „orosz Facebook”. Véleményem szerint emellett nagyon színvonalas anyagokat készítünk az intézet Youtube-csatornájára. Az online működést az is indokolja, hogy jelenleg folyik az intézet épületének teljes körű felújítása. Az offline programjainkat olyan egyetemekre szervezzük, ahol van magyar nyelvoktatás, vendégoktató bevonásával. Jelenleg három ilyen van Oroszországban, de ennél jóval több helyen van magyar oktató. A többi külsős programot kifejezetten független helyszíneken valósítjuk meg, független kulturális partnerekkel való együttműködésben.
Ezek szerint a magyar kulturális intézet főként a magyarul tanuló orosz diákok számára fontos?
Oroszországban nincs akkora magyar diaszpóra, mint mondjuk Angliában, Németországban vagy más európai országokban, ezért mi a Magyarország iránt érdeklődő vagy a magyar nyelvet tanuló közönséget célozzuk meg, akik számára beszédkészséget fejlesztő, társalgási klubokat tartunk. A missziónk sem elsősorban az itt élő magyarokhoz szólt, sokkal inkább az oroszok körében népszerűsítjük Magyarországot, mint idegenforgalmi vagy kereskedelmi célpontot, népszerűsítjük a magyar kultúrát, nyelvet, és úgy általában a „Magyarország-brandet”. Közönségünk sorai között elsősorban Magyarország iránt és az európai kultúrák iránt érdeklő fiatalok vannak, magyarul tanuló diákok, a magyar üzleti és kereskedelmi szférában dolgozó, vagy magyarországi családi kötődéssel rendelkező személyek.
Hogyan látják egyébként ezt a „Magyarország-brandet” itt?
Generációtól függ. Az idősebbek, akik még a szocializmus idején nőttek fel, sokkal többet tudnak Magyarországról: ismerik az Omegát, az LGT-t, Szabó István és Jancsó Miklós filmjeit, Petőfi Sándor verseit, vagy Zichy Mihály munkásságát. A kilencvenes és kétezres években ez a tendencia változott, az új generáció nyugatabbra vagy Ázsia felé tekintett. Most az utóbbi években látszik fordulni ez, és Magyarország egyre népszerűbb. A YouTube-csatornánkon egyébként fent van egy videó, amelyben az utca emberét kérdeztük Magyarországról. Az idősebb generáció Puskás Ferencet, Rubik Ernőt, Tarr Bélát nevezte meg, mint a leghíresebb magyar személyt, a fiatalok közül viszont akadt, aki Magyarországot a balti államok közé sorolta. Ezért van min dolgozni a jövőben is.
Hetedik éve aktív szervezője a moszkvai Magyar Kulturális Intézet életének: mennyire folytonos a mostani intézet az öt–tíz–tizenöt évvel ezelőttivel?
A tíz évvel ezelőttihez képest egész mást képviselünk. Hegyi Anita korábbi intézetigazgatóval kétezertizenhétben egy olyan koncepciót állítottunk össze, ami nagymértékben a kortárs magyar kultúrára épül, és azon belül is egy szélesebb kultúra definíciót használ. Vagyis nemcsak a klasszikus irodalom, filmművészet, nyelvoktatás, képzőművészet a része, hanem a dizájn, a kortárs tánc, a gasztronómia, a sport is. Ami talán még ennél fontosabb, hogy kiléptünk az intézet épületéből, és külsős helyszínekre szerveztünk programokat, így sokkal nagyobb közönséget tudtunk megszólítani. Csak hogy egy példát mondjak: a filmvetítéseket nem az intézeti dísztermünkben szerveztük, hanem Oroszország legnagyobb filmszínházában. A koncerteket pedig a legjobb, legnívósabb koncerttermekben. Mindezt persze a Covid19-világjárvány elvitte, és utána a háború miatt sem térhetett egészen vissza, az online térben azonban megerősödhettünk.
Mindehhez helyi együttműködésre is szükség volt?
Hogyne. Személyesen is nagyon fontosnak tartom a koprodukciós projekteket: tulajdonképpen igazgatóságom legfontosabb programjának ezt tartom. Maradandóbb kulturális élményt jelent ugyanis. Ha kijön egy magyar zenekar, lejátszik egy koncertsorozatot, aztán hazamegy, az a hallgatóság számára csak egy koncertélmény a sokból. De ha érkezik egy magyar szólista, és orosz zenekarral játszik együtt, akkor máris sokkal jobban bevonódnak a művészek és a hallgatóság is, személyessé válik a kapcsolat. Festészetben is volt erre példa: egy magyar grafikusművész plakátjaiból rendeztünk itt kiállítást, összehoztuk egy orosz kollégájával, akivel végül közösen festettek egy festményt. Tudomásom szerint az első orosz–magyar közös festményt. Vagy említhetném azt is, hogy a Körforgásban című projekt keretében az Iparművészeti Múzeumot és a moszkvai Design Múzeumot közös nevezőre hoztuk: egy orosz divattervező olyan táskákat tervezett, amelyeket az Iparművészeti Múzeum tárgyai inspiráltak. A kiállítás kurátora és a koncepció megalkotója amúgy Horváth Judit, az Iparművészeti Múzeum Kortárs Design Főosztályának vezetője. Az egyik kedvenc projektem mégis a Magyar városnevek design-kód: Hódmezővásárhelytől Mosonmagyaróvárig című tipográfiai projekt, ahol egy teljesen új szemlélettel közelítettük meg a városok brandingelését.
Ezt elsőre elég nehéz elképzelni. Mit jelent?
Ha egy orosz vendég, turista érkezik autóval Magyarországra, akkor átlépve az országhatárt azt látja először, hogy a településnévtáblák hosszú és nehezen kiolvasható, magyar nyelvű neveket viselnek, ami idegenségérzetet kelthet. Ezt úgy próbáltuk megszelídíteni, hogy kiválasztottunk tíz hosszú magyar városnevet, és azt a feladatot adtuk a Szentpétervári Közgazdasági Főiskola Design Tanszéke hallgatóinak, hogy tanulmányozzák ezeket a városokat, a történelmüket, gazdasági adottságaikat, kulturális hátterüket, és készítsenek hozzájuk egy-egy brand designt. Adjanak önazonos, de új arculatot a városnak. Körülbelül hatvan diák vett részt ebben a projektben, és tizenöt került a döntőbe, és végül három nyertesünk volt: ők mind elmélyültek Magyarország egy kis szeletének tanulmányozásában. Lett kedvenc magyar városuk! És készítettek logókat, pecséteket, pólókat. Egyszerűen fogalmazva: az a célom, hogy az oroszok ne csak fogyasztói legyenek a magyar kultúrának, hanem résztvevői is.
Mi egyébként a legnépszerűbb kulturális exportcikke Magyarországnak?
Ez is generációfüggő. Az idősebbek számára a népművészet, a folklór, a gasztronómia, a tradicionálisabb kultúra érdekes, a fiatalabb generáció viszont az építészet, dizájn és formatervezés iránt érdeklődik inkább. És persze van olyan terület, ami az oroszoknál még gyerekcipőben jár. Ilyen például a kortárs tánc. Annak ellenére, hogy Oroszországban népszerű a táncművészet, balettben kifejezetten nagyhatalomnak számít, de a kortárs táncművészetben szerintem sokkal izgalmasabb dolgok történnek Magyarországon.
Van olyan gyakorlat az orosz kulturális életben, amiről úgy gondolja, hogy Magyarországnak érdemes lenne átvennie?
Az urbanisztika. Oroszországban ez most nagyon erős, és követendőnek is látom. Itt több városnak kialakult már a többé-kevésbé egységes dizájn-kódja, amely például nem teszi lehetővé az összevissza kiszórt kültéri reklámokat, a gyorséttermek bárhogyan felszögelt Coca-Cola tábláit, hanem egy igényesebb, egységesebb megjelenést biztosít. És persze mindez a parkokra és a klasszikus városi terekre is kiterjed. Ráadásul kreatív szakmákból érkező emberek foglalkoznak vele: dizájnerek, festők, grafikusok. Érezhetően minőségibb a környezet.
Személyesen is kötődik ehhez a világhoz? Mit szeret az orosz kultúrában?
Édesapám orosz származású, ezért az orosz kultúra gyermekkorom óta az életem része. Otthonos számomra, a kortárs orosz kultúrát – zenét, színházat, filmművészetet – pedig kifejezetten kedvelem. Emellett pedig kíváncsian és lelkesen figyelem, hogy visszatért Oroszországba a konstruktivizmus. Ez a múlt századi stílusirányzat több művészeti ágat is magába foglal, például az építészetet, festészetet és dizájnt is, és ráadásul akad magyar vonatkozása. Úgy gondolom, új terepet nyithat a további közös, orosz–magyar kulturális projektek létrejöttének.
A szerző történész.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. márciusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
A Fudan Egyetem, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) támogatásával Budapesten szervezi a Youth Innovation Competition on Global Governance (YICGG) verseny döntőjét július 22-26. között - számolt be közleményében a jegybank.
A Lakiteleki Népfőiskola, a Kelet- és Közép-Európai Kutatásért és Képzésért Alapítvány és a Magyar Írószövetség pályázatot hirdet kazah-magyar, koreai-magyar és mongol-magyar országismereti táborban, valamint török-magyar műfordítói táborban való részvételre.
