Világrendszerváltók: regionális nagy- és középhatalmak felemelkedése
A XXI. Század Intézet TREND címmel elindított kiadványának második száma a regionális nagy- és középhatalmak felemelkedésével foglalkozik.
Világrendszerváltók: regionális nagy- és középhatalmak felemelkedése
Tükör

Világrendszerváltók: regionális nagy- és középhatalmak felemelkedése

Fotó: XXI. Század Intézet
Eurázsia 02/10/2023 11:32

A XXI. Század Intézet TREND címmel elindított kiadványának második száma a regionális nagy- és középhatalmak felemelkedésével foglalkozik.

A többpólusú világrend folyamatban lévő kialakulása közepette a hatalmát valamilyen formában megőrző Egyesült Államok mellett legalább akkora súllyal kell számolni az élre törő Kínával, rögtön utánuk azonban számolni kell a Pekinggel szövetséges Oroszországgal, valamint a potenciális nagyhatalom Indiával - állapították meg a XXI. Század Intézet kutatói. "Aztán pedig utóbbi regionális vetélytársával, Pakisztánnal, és a Közel-Keleten egymással hol együttműködő, hol rivalizáló török–iráni–szaúdi hármassal, a kiemelkedő gazdasági lehetőségek előtt álló Indonéziával, valamint az önállósódó Latin-Amerika (különösen Brazília) és a fölemelkedőben lévő Afrika államaival (főképp Dél-Afrika)," - tették hozzá.
„

Minden bizonnyal ezek a regionális nagy- és középhatalmak lesznek azok a világrendszerváltók, akik a folyamatban lévő nemzetközi átalakulást előmozdítják.

”
A bipoláris világrend (1945–1991) után az Amerikai Egyesült Államok negyedszázadon keresztül egypólusú kísérletbe fogott, azonban hamarosan új kihívója akadt Kína képében, amelyhez Washington több régi riválisa (Irán, Oroszország) is csatlakozni látszik. A globális vezető szerepért zajló új – és a 20. század második felében ismerttől sok mindenben eltérő – hidegháború mellett azonban egy másik folyamat is zajlik. Ez a globális Dél regionális nagy- és középhatalmainak felemelkedése, amelyek önálló, pragmatikus érdekérvényesítésre törekvő politikájuk, valamint demográfiai, gazdasági és olykor kulturális potenciáljuk révén egyre nagyobb súlyt képviselnek a világban.

Ebből is látszik, hogy a korábbi, egypólusú nemzetközi rendszer – amely 1991 és 2016 között intakt volt és az USA „unipoláris pillanatának” (Charles Krauthammer) korszakká bővítését jelentette – természetére nézve joggal nevezhető „liberális nemzetközi rendnek” (Liberal International Order), melyet azonban manapság két kihívás is ér. Egyfelől az eurázsiai, szűkebben kínai fenyegetés részéről, másfelől pedig az ezzel politikai-gazdasági értelemben egyre inkább összefüggésben álló globális Dél felől. Utóbbi országcsoporthoz tartoznak azok a feltörekvő hatalmak, amelyek a nyugati integrációkon jobbára kívül élve változó szövetségesi kapcsolatokat építettek ki egymással, Kínával és Oroszországgal, de adott esetben gazdasági-kereskedelmi és/vagy katonai-politikai tekintetben kapcsolódhatnak a legfejlettebb országokat tömörítő integrációk egyikéhez-másikához is (EU, G7, NATO, Quad), amint ezt teszi India, Szaúd-Arábia vagy Törökország.
„

Mindent egybevéve az elmúlt tíz évben látványossá vált az a globális szerkezetváltás, amelyet az ideológiai diverzifikálódás és a multipolarizálódás egyszerre jellemez.

”
Ebben a változásban, vagyis a párhuzamosan érvényesülő szellemi és geopolitikai világrendszerváltásban a maguk erejének megfelelő mértékben vállalnak egyre növekvő szerepet az olyan felemelkedő nagyhatalmak, mint India, az Elő-Ázsiától a Közel- és Közép-Keleten át egészen Délkelet-Ázsiáig megtalálható regionális középhatalmak (Indonézia, Irán, Pakisztán, Szaúd-Arábia, Törökország), valamint Latin-Amerika és Afrika független államai, illetve ezek főképviseletében Brazília és Dél-Afrika.

A regionális nagy- és középhatalmak előtérbe kerülésének különös aktualitást ad az idei év elején-közepén bekövetkezett két nagyjelentőségű fejlemény: 1) a BRICS-országcsoport résztvevők tekintetében való duplájára bővülése és 2) a Sanghaji Együttműködés Szervezetéhez csatlakozók gyarapodása. Az első kapcsán a szervezethez hivatalosan felvett Argentínáról, az Egyesült Arab Emírségekről, Egyiptomról, Etiópiáról, Iránról és Szaúd-Arábiáról van szó, azaz három kontinens összesen hat országáról, utóbbi kapcsán pedig Irán társulásáról. E két lépés a multipolarizáció szempontjából összefügg és illeszkedik a világrendszerváltásként leírható folyamatba.

A teljes elemzés a XXI. Század Intézet weboldalán érhető el.
#SCO #BRICS #multipoláris világrend
Továbbiak
Közelgő világrendszerváltás
Közelgő világrendszerváltás

Egy adott világrend alatt a nemzetközi rendszer gazdasági-államközi berendezkedésén túl ennek vezető eszméjét, pontosabban ezek szerves kapcsolatát értjük: míg a korábbi világrendet az egypólusú neoliberalizmus határozta meg, addig most egy többpólusú, nagytérrenden nyugvó szisztéma körvonalazódik.
BRI, mint a világrend új kerete
BRI, mint a világrend új kerete

Egy évtizede, 2013-ban hirdették meg az Övezet és Út (BRI) kínai kezdeményezést, ami számtalan eredményt ért el, noha a nyugati médiában általában csak negatív színben tüntetik fel és egyfajta neokolonizációként mutatják be. 

A weboldalunkon sütiket (cookie-kat) használunk. Az Ön beleegyezésével ezeket arra használjuk, hogy mérjük és elemezzük a weboldal használatát.
Információk és beállítások

Elfogad